A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
46 freskóját dobatta le és a saját maga áltat festett két lunettát is levakarhatta, hogy helye legyen az égnek, földnek és pokolnak, helye legyen annak a vulkánkitörésnek, amely nem sziklát és hamut dob a magasba, hanem emberi testekbe öltöztetve magát az egész történelmet. Az apokalipszis angyalai az ítélet harsonáját fújják. Mintha a Dies Irae dübörgését hallanánk, nyílnak a sírok. Itt angyalok emelik a magasba az üdvözülteket, a másik oldalon démonok húzzák vissza azokat, akiknek Krisztus szájából az átkot kell hallani ok: Távozzatok! Apostolok, vértanúk koszorújában áll az ítélő Krisztus: jobbja hív, balja taszít, alakja az örök dicsőség királyának szépségében fogja össze a freskónak különben csoportokba tömörített figuráit. A XVI. századból származó freskók közül kevés szenvedett annyit, mint Michelangelo e remekműve. Az oltárgyertyák füstje megfakí- totta a szmeket. A freskó alsó részét avval tették tönkre, hogy egyre újabb kampókat vertek a falba a pápai trónus baldachinjának megerősítésére. Amennyire jó állapotban maradt meg a boltozat freskója, annyira sokat szenvedett az Utolsó ítélet. A legnagyobb kárt benne az erkölcsrendészet tette. Jámbor szertartásmesterek szemét bántotta a ruhátlanság, az alakokat felöltöztették; rikító leplekbe burkolták körülbelül úgy, amint pár évvel ezelőtt a Szent Péter bazilikaputtóira is gipszhuzatot tettek. III. Pál pápa nem botránkozott megamegdicsőült testek nuditásán, a kárhozatba zuhanó megátalkodott vonaglása, kétségbeesett arckifejezése, görcse az iszonyatot olyan sűrítve jeleníti meg, hogy tagjaik, bár az emberi test vonalait viselik, ennek ellenére mégis inkább a kép alján üvöltő sátánkutyákkal mutatnak rokonságot. A pápa megértette, hogy Michelangelo mit akart kifejezni. De a pápa környezete áskálódott éspedig a jó erkölcs; nevében a mester ellen. Különösen sokat intrikálhatott az erkölcscsősz tógájában az egyik szertartásmester, Biagio da Cesena. Meg is kapta a jutalmát! Fölkerült a freskóra. Minosz, a főördög, a jámbor ceremonárius arcát mutatja. Amikor pedig a prelátus megszégyenítését bepanaszolta a pápának, III. Pál csak így válaszolt: Ha Michelangelo a purgatóriumba tett volna téged, onnan még ki tudnálak menteni, de a pokolba rakott, onnan pedig nincs szabadulás! így az anekdota. 1541 novemberére készült el Michelangelo az Utolsó ítélettel. 66 éves volt ekkor. Jóval túl az átlagos emberélet delelőjén. Jóval magasabban, mint ahova kora művészete följutott. Jóval magányosabban, mint amit átlagos férfi el tud viselni. Mecénásai, vetélytársai, ellenségei is nagyrészt meghaltak. Az elmúlt negyedszázad sebei behegedtek ugyan és az új sebeket a bölcs öregség, ha nagyon fájtakis,
