A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
41 szögletű, egyszerű kocka volt; 20 könyök minden irányban. Belülről szíhar any borítás fedte falait. Előtte állt a cédrusfából készült oltár, szintén arannyal borítva. Odabent két hatalmas, finom olajfából faragott szárnyas kerub borul védőn a frigyszekrény fölé. Szárnyuk kiterjesztve lOkönyöknyi volt és közepén összeért, oldalt pedig a szentély falát érintette. A kerubok is aranyba voltak öltöztetve. Magát a templomot gazdag fafaragványok diszítették: kerubok, pálmafák, virágok váltakoztak pazar rendben. Az arannyal itt sem takarékoskodtak az építészek. A padlózat nemes cédrusból készült. Különben is csak fát használtak az építéshez. Se kő, se vas nem volt sehol sem látható. Ez volt a híres salamoni templom. Méretei után ítélve egyáltalán nem tarthatott igényt arra, hogy a világ nagy épületeivel egy sorban említsük. Hiszen Egyiptom, meg Babilónia óriási templomaihoz és palotáihoz képest igen szerény, bár csinos istenháza volt. Az kb. ami egy közepes falusi templom a Szent Péter bazilikához képest! De nem is méretei tették híressé. Hanem a benne lakó Isten dicsősége. A pogányok kő és márványcsodái üres, lelketlen építmények voltak, míg ebben a faházban a világ Teremtője és Izrael Istene lakott! Ebben egy izraelita sem kételkedett egy percig sem. Salamon templomának az egész m indens éget átölelő jelentősége volt. A világegyetem ui. a régi szemita fölfogás szerint három részből állott: az égből, a földből és az óceánból. Ennek volt hű mása a je- ruzsálemi templom hármas beosztása: a szentek szentjével, a tulajdonképpeni templommal és a "réztenger "-nek nevezett roppant rézmedencével, amely az áldozati állatok megmosására szolgált. Salamon temploma a "mennyei templom" előképe. Ez volt a zsidók hite és Szent Pál is ezt vallotta. Nem csoda hát, ha az Egyház mind máig őrzi az igaz Isten első templomának emlékezetét mind tanításában, mind liturgiájában (templomszentelés). Mióta Jeruzsálem templomot kapott, híre egyre messzebb szállt. Kevés nép van a föld hátán, amelynek történelme annyira összeolvadt volna egy templomnak, egy városnak a történetével, mint a zsidóké Jeruzsálemmel. Jeruzsálem volt a szent város, Isten városa, Isten szentélye, a zsidó nép megtestesítője. Ha Jeruzsálembenbékes- ség honolt, a választott nép is békében élt. Jeruzsálem pusztulása viszont a hívő zsidó szemében egyenlő volt a nemzet halálával. Nem csoda ezért, ha az egész nép versenyzett azért, hogy ki tudná jobban, méltóbban megénekelni a szent várost és hogy ki adhat szebbet
