A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

42 és többet a templom díszítésére és csinosítására. A jeruzsálemi templom dicsősége és főleg kincseskamrája a po- gányok kíváncsiságát és kapzsiságát is fölkeltette. A templom egyre jobban Izrael történelmének a középpontja lett. Az elkövetkezendő századok vérzivatarjai temérdek gondot és szenvedést hoznak a zsi­dókra; hol a külső nagyhatalmak, hol meg a belső pártvillongások tizedelik meg az országot, az amúgy is megfogyatkozott népet. Az igazi izraelita első gondja azonban mindig a szent város, s benne a templom. Ilyenkor még tulajdon feleségét és gyermekeit, testvéreit és rokonait is elfelejti, mert főgondja a templom, Isten szent Temp­loma! (II. Makk. 15,17-18.) Azonban mégis bekövetkezett az, amire a jámbor zsidó még csak gondolni sem mert igazán. Salamon halála után két részre szakadt a kis ország. S mind a két rész királyt választott magának... Hogyan is jutott a nagyreményű ország erre a szomorú sorsra? Salamonbirodalma már csak Dávid dicsőségének utóragyogása volt. Nem Salamon alkotása volt ez, hanem apjáé, Dávidé. A fiú egész gazdagságát apja okos előrelátásának köszönhette. Természetesen Salamonnagy uralkodó volt. Diplomáciai képességei még Dávid ügyes politikáját is fölülmúlták. De Salamon igazi despota volt; keleti kény­úr módjára uralkodott a nép fölött. Mániája volt az építkezés. A templom megépítése sok egyéb építkezésének volt egy kis része. Sa­ját magának fényes palotát; lovainak pompás istállókat építtetett. Ám mindez rengeteg pénzt emésztett föl. Kitűnő kereskedelmi összeköt­tetései a kiadásoknak csak egy kis hányadát tudták fedezni. A többit természetesen a népnek kellett előteremteni. Salamon afféle kis fáraó szeretett volna lenni Jeruzsálemben. Úgy is élt, mint Egyiptom és Babilónia fényűző nagyurai. Ennek a nagy- zolásnaktetőpontjavolt, amikor magának a fáraó lányának kérte meg a kezét. Ez volt a kezdet, mert Egyiptom királylányán kívül még szá­zával voltak idegen asszonyok a király közvetlen környezetében. A régi figyelmeztető szó nem volt minden alap nélkül; eszerint a rossz királynak sok a lova, idegen asszonyokkal barátkozik, sok fe­leséget tart, aranyban és ezüstben dúskál, elnyomja a népet stb. (Deut. 17. 14-20.) Mikor a zsidók először királyt akartak maguknak, Isten előre figyelmeztette a népet a próféta által, hogy vigyázzanak. (I. Sám. 8.10-12.) Ezeka vészjóslatok most Salamononbe is teljesed­tek. Bár bölcsessége messze földre terjedt és nagyobb volt, mint

Next

/
Thumbnails
Contents