A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
17 reahelyet és megveszik. A kinézésről a sírásó, aki a temető-gondnoki tisztséget is viseli, már jelentést tett főnökének, már minta lőcsfalvi plébánosnak. S most épp erről folyik a tanácskozás. Az asztalon ott fekszik kiterítve a temető helyrajza, a határok, utak, fertályok és sírhelyek mérnöki szabatossággal felvázolva.- Nem kell nekem az a térkép, vagy mi a csoda, plébános úr, - mondja Máté - ismerem én mán a helyet, ki voltunk mán a családdal sírhelynézőbe. Hát kis is néztük volna.- Ej, ej, Kerekes Uram, milyen is az emberfia - sóhajtnagyota pap, mert érzi, hogy ennek a sírhelynézésnek bonyodalmai következhetnek.- Hát mán, hogy-hogy milyen?- Senki sem ismeri úgy a falut, mint kend!- Bizony, nem igen, - illegeti magát öntudattal a levélhordó.- Mint ilyen falu-ismerő ember, - folytatta a pap - bizonyára látta, hogy nem minden porta egyforma Lőcsfalván. Van gazdag porta, szegény porta. Van kerítéses porta, van ahová szabadon járhat még a szél is, mert nincs, amibe szaladjon.- Úgy is van, ahogy tetszik mondani - hagyta helyben Máté.- Mit gondol, maga Kerekes uram, miért nem egyforma minden porta?- Mér? Hát mer, nem egyformák az emberek, meg a helyzetük.- Hát azért is. De, aki jobban ismeri az emberi belsőket, az tudja, hogy a porta minémúsége a gazda maga-magáról gondolt minémú- ségét mutatja. Hej, büszke, kevély fajta vagyunk mi és szeretjük éreztetni, hogy mi valamiképp különbek vagyunk, mint a szomszéd!- Nincs ebben tán valami kivetni való? - kérdi meglepetten a levélhordó.- No, kivetni való épp nincsen, csak arra gondoltam, hogy még holtunk után is különbek akarnánk lenni egymástól, pedig ott aztán igazán egyformák leszünk. Mert egyformán a föld alá kerülünk és egyformán esznek meg bennünket a kukacok, akár szegény, akár gazdag, akár cigány, akár báró...- Mond valamit, a plébános úr.- Köszönöm, hogy észrevette. De még nem fejeztem be a mondó- kámat. Mert ha a helyszíni szemlén kint volt a temetőben, azt is észrevette, hogy azok, akiket már egyformán megtisztelnek a kukacok ott a föld alatt, néhány lábbal a föld felett mégis úgy intézkedtek, mintha még most is különbek volnának, mint a szomszédjuk...- Ezt osztán már igazán kezdem nem érteni, - rázza fejét Kerekes uram.
