A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

18- Pedig igen egyszerű, - fejtegeti a pap. Látja van a mi temetőnkben kripta, van rangos sírhely nagy emlékművel, márványszoborral, van vaskeresztes, van fakeresztes s van jeltelen sír is...- Tán csak nem akar lebeszélni? Vagy mi?- No nem. Csak rámutattam a mi emberi nyavalyánkra: a büszkeségre, amit még a sír sem tud elnyelni...- Most aztán igazában nem tudom, hogy mit is csináljak?- méltatlankodott a levélhordó.- Hogy-hogy? - kérdi papja.- Mer, én meg a család bizony nagyon rangos sírhelyet akarnánk, - tudálékosan szeretné ujjával megbökni a helyet, de belezavarodik a sok vonalba, mire a pap segít neki - épp itt van még vagy hat üres hely, a sírásó is így mondá.- De miért nem választottak az új fertályban? Ez, amit maga szeretne a legrégibb fertály s tudja, hogy oda vagy tíz esztendeje már nem temetünk, csak nagy kivételesen.

Egy ideig csak nézik szótlanul a térképet. A pap várja a fejleményeket, mert érzi, hogy most fog csak igazában megnyilatkozni jó híve igazi belső természete. A levélhordó meg küzködik a mondanivalóval, végre megszólal:- Hát egyszóval, nem tetszik akarni nekünk adni ezt - s odabök az ujjával. - Tán nem elég jók vónánk mi hozzá?- Nem, hogy nem adom; adnám, ha lehetne, de tudja nagyon jól, milyen a falu! Azt fogják sugdosni: No, nézzétek, Kerekes uramat, már nem is jó neki szép sorjában, mint a többinek, az alapító tagok részébe akarna temetkezni?!- No és? Utóvégre nem vagyunk mi akárki?! És hivatalos ember vónék. Hát azok a gazdák odatemetődhettek, mink mér’ ne? - fortyogott benne az öntudat.- Nézze, Kerekes Uram, ez a legrégibb fertály. Ha nem tudná, hát az alapítótagoknak és családjuknak van írás szerint is fenntartva. Ezek vették a temetőt annak idején az egyháznak. Ami üres hely van, az nem üres, mert a megállapodás szerint már ki van nézve. Ez ellen én semmit sem tehetek. így mondja az írás.- Hát akkor majd más faluban nézünk magunknak helyet, ahol jobban megbecsülik a hivatalos embereket.- Ez a maga dolga, Kerekes uram. Dehát, ha jó keresztény ember, úgy is hiszi, hogy mikor már odakerülünk, úgy sem számít hol fekszünk. Isten kertje az egész, szentelt minden darabja, egyik fertály éppúgy, mint a másik.- No azt is mondja mán - epéskedik a levélhordó - hogy úgyis egy-