A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

14

tői rendelt utolsó vallás; a kinyilatkoztatás lezárásai

Nem kell-e ennyi sikertelen kísérlet után végleg feladnunk a reményt? Ugyan lehetséges-e még olyan módszert találnunk, amelytől eredményt várhatunk?

A szeretet útja.

Az Egyháznak van egy olyan ereje, amely egyszerűen ellenállhatatlan. Ha mégsem érvényesül, az csak onnan van, hogy nem gyakoroljuk ke Hőképpen a legfontosabb és keresztények számára legjellegzetesebb erényt; a szeretetet! Keresztény mivoltunknak egyetlen tévmentes fokmérője; a szeretet. Ha ezt gyakoroljuk, keresztények vagyunk, és mindenkit meg fogunk nyerni Krisztusnak. Ha azonban nem gyakoroljuk, valójában nem vagyunk keresztények, bármennyire hirdetjük is azt, hogy a legfőbb törvény a szeretet. A szeretet nem elmélet csupán, hanem lényege szerint; élet. Mármost; ennek a szeretetnek két nagy területe áll nyitva számunkra: az egyéni szeretet és a szociális szeretet. A szeretetnek ez a kettős útja biztosan sikerre vezet a mohamedánok körében, amint az első századok idején végül is legyőzte a pogány Róma legkeményebb ellenállását is.

Az egyéni szeretet útja.

Az egyetlen marokkói származású katolikus pap, a mohamedán megtértből lett ferences atya; Abd-el-Jalil. Jelenleg a párizsi katolikus egyetemen tanít. Professzor Abd-el-Jalil kitűnő előadó és szívesen fogad el meghívásokat előadásokra. Ezeken rendszerint azokat a "kérdéseket" teszi szóvá, melyeket az "iszlám intéz a kereszténységhez". Abd-el-Jalil atya szerint a mohamedánok (főleg azok, akik sokáig éltek európaiak fönnhatósága és kormányzása alatt) egyszerűen nem bocsátják meg a "keresztényeknek", hogy mindennapi életük annyira ellentétben áll vallásuk tanításaival. Valahányszor a kereszténységet hozzák szóba, minden mozlim első kérdése az, hogy ugyan "miért nem jelentkezik a keresztények mindennapi életében, a más- vallásúakkal és másfajbeliekkel való viszonyukban az az egyébként annyit hirdetett felebaráti szeretet?" Sőt Abd-el-Jalil atya a moha- medánnépeknekbizonyos szimpátiáját a marxizmus iránt is erre vezeti vissza; a marxizmusban szolgálatra készebb segítőt látnak, mint az imperializmus és kapitalizmus szolgálatában álló "keresztényekben", akiket gyarmati időszakuk idején maguk felett láttak. Azoktól sok mindent láttak, de nem segíteni akaró "keresztény szeretetet"!

Napjaink lényeges változásokat hoztak magukkal másvallásútest-