A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-11-01 / 11. szám

I

Béky Gellert S.J., Japán

FÉNY A FÉNYBŐL... I.

(Elmélkedés-mozaik a szeretetről.)

A tu dó so k álma.

Einstein, a relativitás-elmélet híres feltalálója, ugyancsak jól ismerte a mindenség titkait. Otthon volt a természet világában. A teremtésben elömlő titokzatos szépség ragyogása, a természettörvények harmonikus összhangja meg egyenesen megbabonázta a nagy matematikust. A misztikus elragadtatott csodálkozásával nézte a dolgok minden értelmet felülmúló szent harmóniáját. Nemcsaktudni, nemcsak ismerni; érezni, megtapasztalni azt istenit atermészet- ben: ez a mindenség alapszme. (Vö. Einstein: Mein Weltbild.) Einstein számára ez a hódoló csodálkozás azonos volt magával a vallásossággal.

Nos, ez a jeles természettudós sokat törte fejét az egész minden- séget mozgató titokzatos erők természetén. A tudomány részekre bontja a világegyetemet. Csoportosítja, leírja, kielemzi az egyes jelenségeket. Igyekszik a mögöttük rejlő törvényeket kihámozni. Sok ilyen törvényre bukkantak már rá a szerencsés nóbeldíjas tudósok.

Einstein volt egyike a legszerencsésebbeknek. De még ő se tudta megnevezni az univerzumot éltető, fönntartó, nagy szent törvények végső forrását. Pedig tudta: kell lenni egy ilyen nagy, általános törvénynek. A már ismert természettörvények csak ennek a nagy egyetemes törvénynek a megnyilvánulásai. Résztörvények, a mindenség egy részére, a jelenségek meghatározott, bizonyos fokán érvényesek. Mind más, általánosabb, egyetemesebb törvényeknek engedelmeskedik. Egymást szabályozzák, mozgatják. Ha ez igaz, akkor kell hogy legyen egy, az egész mindenségre érvényes törvény.

A résztörvényeket számtani képletekkel szokás kifejezni. Bizony nem egyszer bonyolult képletek ezek. A világegyetem legfőbb törvényének is kell legyen ilyen formulája. Einstein egész életén át ke-