A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-10-01 / 10. szám

44

Említettük, hogy Michelangelo csak engedelmességből vállalta el a boltozat kifestését. Kedve, öröme nem telt benne. Amikor az első kifestett részen kivirágzott a penész, azonnal el is ment a pápához, hogy engedje vissza őt Firenzébe. Gyula pápa éppoly nagytermésze- tú ember volt, mint festője, ravasz is hozzá. Nem fogadta el készpénznek Michelangelo fogható érvét, Giuliano da Sangallo-t rendelte be, hogy véleményt mondjon. A Szent Péter bazilikának Bramantet követő építője megállapította, hogy nincs semmi baj, majd kiszárad és a színek elnyerik tervezett mélységüket. Mit tehetett mástMichel- angelo, hívta a kőművest, a festéket keverő gyereket, fölkapaszkodott az állványtorony tetejére, hanyatt feküdt a malterral telefröcskölt deszkán, homlokára erősítette a gyertyát és tovább kezdett dolgozni élete egyik legnagyobb alkotásán. Közel négy és fél éven keresztül nap mint nap ez volt a kenyere, szórakozása, pihenője, öröme és elkeseredése. Itt volt kitöréseinek lécekből tákolt és 20 méter magasban veszélyesen ingó kilengő cellája. Nem engedett be a kápolnába senkit. Gyula pápára is majdnem rázúdított képtelen emberiszonyban egy vödörnyi festéket. A gigászi munka küzdelmében apró emberi nyomorúságok zaklatják. Inasa, aki otthonát gondozza, maláriát kap. Nagybátyjának, Francesco Buonarottinak örökségét illetőleg is tőle kérnek tanácsot. Öccse, Gismondo, akivel sohasem állt jó lábon, Rómába akar jönni, hogy beérkezett bátyja nyakán éljen. Legkínosabb azonban Gyula pápa állandó kíváncsiskodása. Egyáltalán nem kívánt látogatásaival csak dühíti a freskófestésre kénysze- rített szobrászt. Előrehaladott kora ellenére fölkapaszkodik az állványzat tetejére. Persze a létra utolsó fokain már alig liheg, úgy kell fölemelni a vödrök közé. Bámulja a friss foltokat, de arcán látszik, hogy kétszer annyit várt, nem is hagyja szó nélkül, hogy gyorsítani kellene, mai szóhasználat szerint határidő előtt befejezni. Michelangelo dörmög, a szavak felhőiből villámok cikkáznak, a pápa kegyesenkemény szavakkal idézi a művész emlékezetébe, hogy hozzá hasonlómegrendelőnincstöbba világon. A szobrász nem marad adós a válasszal, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is. Marják egymást, de mindketten tudják, hogy nevük együtt fogja hirdetni e freskóról messzi késő koroknak is, hogy kik voltak; két óriás, akik, mint Apollo Helios napisten lovaival, vágtattak át a reneszánsz egén. Másfél év után Gyula pápa nem bírt tovább türelmetlenségével és mecénási büszkeségével. A Sixtus-kápolna boltozatának freskója felében elkészült. A pápa lebontatta az állványzatot és beeresztette a kápolnába Róma népét. A levegőben ott felhőzött a mészpor, a pápát körülözönlötte a zsivajgó nép, mindenki kiabált, magyarázott, a pápa pedig állt, csak állt a gesztikuláló, bravozó sokadalom közepén