A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
Orbán Miklós S.J., Róma RÓMAI ÉLETKÉPEK IX. A Sixtus- kópolna boltozata alatt 1508 májusának egy reggelén, amikor a Tiberis völgyén még go- molygó köd takarta a márványtömböktől súlyos bárkákat, hat firenzeifestő állt tanácstalanul a pápai palota mellett külön emelkedő kápolna bezárt kapujánál. Nagyrészt csak olyan csip-csup munkából élő piktorok voltak, akik ugyan szívesen emlegették mesterüket Ghir- landaiot, de az ecsethez csak akkor nyúltak, amikor mozgalmasabb feladat, valami hercegi ünnepély rendezése, alkalmi diadalívek fölállítása, tűzijátékok előkészítése jutott számukra. Már a harmadik napja jöttek ide a kápolnához és harmadszor vártak hiába a mindig dühös szobrász és csaknem mindig goromba barát érkezését. Hiába keresték lakásán, hiába tudakozódtak Gyula pápa udvarmesterénél. Senki sem tudott semmit arról, hogy hová merre tűnt el Michelangelo, akápolnaboltozatánakkifestésével megbízott szobrász. A szabályos szerződéssel fölvett segédmunkások, hiszen az óriás mellett csak annak számíthattak, be is látták, hogy hiába várnak. Megértették, hogy fel is út, le is út, mehetnek vissza Firenzébe. Nem volt meglepetés számukra, mert a szerződésbe, a pápai megrendelés ellen kezdettől fogva dohogó mester, már a lelépési fájdalomdíjat is bekalkulálta. Michelangelo szélnek eresztette magaválasztotta munkatársait, mert egyszerűen nem tudott velük mit kezdeni. Még azt is levákartatta, amit az ő utasítása szerint raktak a friss vakolatra. Mintha Isten átka lett volna II. Gyula pápa kezdeményezésén. Szobrászt bízott meg freskófestéssel, a márványtól és vésőtől az ecsethez és festékes vödrökhöz kergetett művésznek magának kellett ki42
