A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

gassad! Könyörögve kérlek: szakíts naponta arra is időt, hogy Teremtőd szavait tanulmány ózz ad! Iparkodjál Isten szavaiból Isten szívét megismerni, hogy buzgóbban törekedjél az örök cél felé, és hogy lelked forróbb vággyal sóvárogjon a mennyország örömeire".

Elmélet helyett tetteket!

Mindannyian készséggel elismerjük, hogy a Szentírás mind az egyéni megszentelődésnek, mind az apostolkodásnak legfőbb tápláléka, hitünk főigazságainák összefoglalója és magának a szentmisének is, meg az Egyház mindenféle imádságának és Isten-tiszteleti cselekményeinek is kifogyhatatlan kútfője. Az egyházatyák kivétel nélkül mind a Szentírásból merítették tudásukat, lelkesedésüket; minden írásuk vagy szónoklatuk alig más, mint a Szentírásban foglalt tanítások alkalmazása életünknek minden fontosabb területére. Ugyanazt találjuk a közép-és újkor szentjeinél, hittudósainál, legkiválóbb szónokainál, lelki íróinál, apostolainál. Mivel az Egyház a Szentírást igazán Isten "levelének", írásba foglalt szavának tekinti és fogadja el, mind a 20 régebbi általános zsinat elsősorban a Szentírásra támaszkodva hozta meg döntéseit; így van ez a jelenlegi II. Vatikáni Zsinaton is; valamennyi közös gyűlést azzal nyitják meg, hogy a Szentírást ünnepélyes körmenet után elhelyezik egy magas díszállványon. A zsinati atyák ezzel akarják jelképezni azt, hogy a zsinaton Isten "szava" elnököl, vagyis maga az Isten.

Egyéni lelki életünkre nézve is elméletben elismerjük valameny- nyien, hogy a Szentírás elsődleges szerzője maga a jó Isten, tehát a Szentírás mintegy tükör, amelyből felénk vetítődik Isten bölcsessége, jósága, irgalma, igazságossága, szeretete. Azonban; a Szentírásnak ez az elméleti megbecsülése nem lehet vigasztaló, átalakító, fölemelő, lelkesítő hatással a lelkünkre mindaddig, amíg tetté nem váltjuk át! Vagyis ha nem szoktatjuk rá magunkat arra, hogy napi 15-20 percnyi időt a Szentírás eszmélődő, figyelmes olvasására fordítsunk. Ne mondja senki; nem bírok időt szakítani rá! Van-e valakinek akkora elfoglaltsága naponta, hogy ne szakítson időt a teste táplálására? Nos: lelkünk táplálása nem volna annyira fontos, mint testünk karbantartása... ?

Németországrólbiztosantudjuk, de valószínűleg Európa más államaiban is mind jobban terjed egy újabbkeletű mozgalom; szeptember havát avassuk a Szentírás hónapjává! Nos, erre kitűnő időpont az idei év szeptembere. Szentséges Atyánk éppen ebben a hónapban kéri imádságunkat az Egyháznak erre a nagy szándékára; "A hívek szók38