A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

28 Béky Gellert S.J., Japán t(intent/ i. A kabei nagy hídnál farkasszemet néznek egymással a magas he­gyek. A híd felett egyezkedik a tél a tavasszal. A túlsó oldalon még hófoszlányok lógnak az ormok között, de ide át, a déli sarkon, már virágokat nyüasztó szellő muzsikál. Lent, a híd alatt, lassan, kényelmesen kanyarog a széles folyó. Folyó, de nem mély. Nem hajóknak való. Hajók helyett rozzant au­tóbuszok, öreg teherautók keringenek óvatosan a folyómeder vizet- len, száraz helyein. Autóvezető iskola gyakorlótelepe! Japánban ez sok helyen így van; kevés a hely s így a nagy folyók medrét használ­ják fel az efféle célokra. Az év nagy részében használható a meder egy része; csak erősebb esőzések, meg árvíz esetén lepi be a víz. A folyóparton, a gát tövében, a széles beton út peremén, egy ma­gános ház gubbaszt. Emeletes, mint a legtöbb japán ház; lent a föld­szinten dolgoznak, esznek; az emeleti szobát meg alvásra használ­ják. Kertje, udvara nincs. Ajtótnyitunk s máris benn vagyunk. Erős festékszag csapja meg a friss hegyi levegőhöz szokott orrot. Körös­körül szétszórt csöbrök, megfestett vagy félig-kész cégérek; fára, pléhrefestett nagy japán írásjelek (karakterek), csupa címtábla, dí­szesfelírás rendelésre. A falon a milói Vénusz primitív ábrázolása. A Mona Lisa már jobban ki van dolgozva. A kiáltó befejezetlenség kellős közepén a telefon. Átellenben egy kis ajtó nyílik jobbra, azaz kifelé, felénk nyílik. Nem igen nézné ajtónak az ember. Az ajtó előtt egy méter nagyságú női szobor. Kávébarna, gipsz, meztelen. De annyira belepte a por, hogy inkább szánalmat érez az ember vele szemben, semhogy mél­tatlankodó szégyenkezést. Vállán kis kancsót tart; benne virág. Iga­zi, friss krizantém. Belépünk a belső szobába. Itt megint a külsőhöz hasonló romanti­kus kép tárul elénk; csupa olcsó, hirtelen készült, modern utánzat: a falak, az ajtó, a "székek", padok. És elképesztő rendetlenség: tyídria

Next

/
Thumbnails
Contents