A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
34 nap annyira egyedül maradt, hogy nem tudott mit csinálni. Kiment az erdőbe. Kószált, mint egy elveszett lélek. Mikor elfáradt, aludt egyet az árnyékban, majd megebédelt a természet asztalán. Akadt ott mogyoró, szeder, erdei eper bőven... Lassan azonban rájött, hogy nem talál örömet ebben a kószálásban, mint régen. Mert régen is kószált ő egyedül. De az valahogy más volt. Mise után volt. Akkorában örült a természetnek. Észrevette sok szépségét. A madarak éneke koncert volt. Most bosszantja. Épp felette a fán csicsergett egy kis madárhad.- Csirip, csirup, hess, fogd be a csőröd, - támadt veszekedhet- nékje még a madárral is. Hej régen, még a varjú károgásában is talált valami szépet. Épp most száll felette néhány vetési varjú: Kár...- Kár az anyátok, - dühösködött Matyi, ha puska volna nálam majd megmutatnám nektek, milyen kár! Bizony, ahogy múltak a vasárnapok mind elégedetlenebb lett. Mind ingerlékenyebb. - Mi ütött belém? Mi bajom lehet? Hogy abba a fene nagy felszabadulásban ennyi unalmas rossz nyavalya bujkál! Mikor megbeállt a rossz idő, az ő helyzete is mindig rosszabb lett. Ilyenkor aztán eszébe jutott a múlt sok-sok szép vasárnapja. Mennyivel más volt az. Az ember már reggel korán sürgölődött-forgolódott. Mosakodott, beretválkozott, patyolat inget húzott, subickolta a csizmát olyan fényesre, hogy még a nap is megállt csodálkozni rajta... Aztán szólt a harangszó... Ünneplőben, mintha újjászületett volna, mikor végigment a falun. Most? Minek? Csak kibújik az ember az ágyból, ásítgat, minekbo- rotválkozni?... Kinek? Tán a mókusok tiszteletére? Persze a legény nem mondhatja el még anyjának sem büszkesége sérelme nélkül, hogy mi a baja... De a "különbség" érzete olyan erővel dolgozott benne, hogy a hús vét újra elvitte Matyit a templomba. Anyja örömmel újságolta a nagy csudát papjának. De a pap óvatos volt. Utóvégre a húsvét az húsvét. Majd meglátjuk utána. De bizony Matyi kitartott. És újra felvidult a belseje. Most a néhány év üressége után a jelen telítettsége még jobban kidomborította a "különbséget". Ebben az új hangulatban találkozott Matyival az erdőn egy vasárnap délután a lőcsfalvi pap. O is kószált a nyáreleji szépségben. Először nem sok szó esett köztük, ahogy ott ültek egy nagy diófa tövében az erdő sarkán, ahol a szőlőhegyek kezdődnek. Göndörítették a
