A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

35

füstöt; a pap pipájából, Matyi meg a cigarettájából. Gondolta a pap; hadd szóljon a legény először. A legény meg azt gondolta, hadd szóljon a pap először. De végre mégiscsakkikövetkezett Matyiből a mondanivaló:- Mán megmondom, plébános Ur, nem restellem, Magának van igaza, nem a cimboráknak.

Meglepődik a pap az ilyen kezdésen, mert ennek ugyan se füle, se farka nem volt. De nem szólt, várta, míg a mondanivalónak talán a füle meg a farka is kinő.- Tudja, plébános Úr, kezdi újra Matyi, ténylegesen kap valamit az ember vasárnap a misén. Hiába mondják a templomkerülők másképp. Most mán tudom.- Hát persze, hogy kap. Isten sok-sok kegyelmét, - segédkezett a pásztor.- A meg mi? Ha pénzt kapok, az ott a markomban. Ha enni kapok, annak számban az íze... De hol van a, amit a misébe kapok? - gyűrte gondolatát Matyi.- Hát tudod te azt Matyi. Hiszen én tanítottam neked a katekizmust. Nem emlékszel? A kegyelem Isten láthatatlan lelki ajándéka...- Tudom, tudom én a szavakat... El is fújom még most is, ha kell, mint a vízfolyás... de e csak szó... szó... Én ennél most mán sokkal jobbantudom, mer’ ittbenn van, oszt érzem, tapasztalom...- Nos, ki vele Matyi! Hát mit érzel? - biztatgatja a pap.- De nem nevet ki a plébános Úr?- Hogy nevetnélek ki. Csak mondd ki, ahogy tudod.- Hát akkor kimondom. Én szerintem a kegyelem nem más, mint a "különbség".- Csak ennyi? - kérdi csalódva a pap.- Csak ennyi. De ezt érezni, tapasztalni kell...- De miféle különbség? Különbség mindig valami meg valami közt van... Különbség... De mi közt? - türelmetlenkedik a plébános.- Hát csak a különbség, - mondta Matyi. - Mikor az ember jár a misére meg nem jár. Mikor érzi az emberfia milyen az, hajár, meg milyen az, ha nem jár... Hát ez a különbség. Ez az érzés. Úgy gondolnám, hogy ez az érzés az, amit az ember kap.

Csodálkozva nézte a pásztor a műkedvelő hittudóssá cseperedett legényt. - Mondasz valamit, fiú. Én értelek. De más nem hinném, hogy értené.- Hát akkor ebbe maradnánk, plébános Úr. Dicsértessék! S Matyi zsebre dugott kézzel, hetykén, fütyörészve megindult az erdő felé...