A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

Béky Gellert S.J., Japán

24

D, l*ín?®ü£

Az izraeliták egyiptomi szabadulása nemcsak azért olyan fontos számunkra, mert a kinyilatkoztatás megingathatatlan valóságának hű tolmácsolója, hanem azért is, mert ez a szabadulás, valamint a pusztai vándorlás az Egyház életének előkészítése és a keresztény élet beszédes előképe.

Egyiptom a szolgaság háza, a bűn jelképe, az ördög szolgaságának ábrázolása. Ebből szabadított ki bennünket Jézus Krisztus. A Vörös tengerben a szent egyházdoktorok a keresztség előképét ismerték föl. Mert amiként a hullámok az egyiptomiakat örökre maguk alá temették, úgy törli el a keresztvíz is az ember minden bűnét Krisztus érdemei által.

A pusztai vándorlás is előkép; a mi földi zarándokságunk hű tükrözője. Az Egyház is úton van a szolgaság földjéről, a bűn birodalmából a megígért föld, a mennyország felé. Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük, mondja Sz. Pál.(Zsid. 13. 14.) A mi Mózesünk a Krisztus. O váltott meg bennünket a sátán fogságából és saját élete árán szabaddá tette az utat az égi hazába. A manna, amit a zsidók a pusztában ettek, az Oltáriszentség előképe. A tűz- oszlop a hit és remény világossága, a Szentlélek irányító gondossága, amellyel tévedhetetlenül vezet bennünket az Egyházban a biztos cél felé.

Izrael nem tudta soha többé elfelejteni ennek a legendás vándorlásnak az emlékét. Mindenki számára, ki csak egy kissé is ismeri a Szentírást és a történelmet, megfoghatatlan az a bámulatos hit, az a szinte megdöbbentően büszke öntudat, amely a zsidó nép szent könyveiből beszél hozzánk. Az egész világ máshitú; de ők bátran vallják, hogy csak az ő hitük az igaz hit.