A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

20

imánkat azzal, hogy elmondjuk Neki, milyen érzelem uralkodik lelkűnkben, fejezzük ki előtte vágyunkat, hogy életünk minden cselekedetét az 0 akarata szerint akarjuk végrehajtani, s kérjük tőle az erőt, hogy ezt meg is tudjuk tenni. Ajánljuk pl. fel Neki, hogy inkább vállaljuk a szegénységet, mint a gazdagságot, a lemondást, mint a birtoklást, ha ez az O akarata, és teljes bizalommal ráhagyatkozunk Gondviselésére. Vagy kérjük tőle, hogy mi is meg tudjunk bocsátani ellenségeinknek és próbáljunk imádkozni értük, mint a kereszten szenvedő Jézus imádkozott megfeszítőiért. A tisztátalan kísértéseknél fejezzük ki vágyunkat, hogy bárcsak mi is készek lennénk a vértanúkkal együtt még életünket is feláldozni, mintsem Ot egyetlen súlyos búnnel megbántani, s kérjük tőle az ehhez szükséges kegyelmet, valamint annak felismerését, hogy lelkünk életének megmentéséért minden áldozatra készek legyünk.

Ezen a módon egyrészt felhasználjuk a helytelen érzelmeket arra, hogy buzgó imára késztessenek minket, másrészt pedig fokozatosan elvesszük azok erejét azáltal, hogy a helyes magatartásra irányítjuk figyelmünket, ehhez Isten kegyelmét kérjük, és őszintén közreműködünk a kapott kegyelmi segítséggel.

Érzéki benyomások.

Érzelmeink segítségét aránylag elég ritkán vehetjük igénybe az összeszedettség előmozdítására. Ezek a lelki vigasztalás időszakai. De az imát megnehezítő érzelmekkel sem kell mindennap hadakoznunk. Annál inkább figyelnünk kell minden alkalommal érzékeink használatára, melyek szintén elősegíthetik, vagy akadályozhatják az imában való összeszedettséget. Összes érzékeink körül pedig főleg a szemünkön keresztül érkező benyomások megválogatására kell törekednünk.

Nem véletlen, hogy a szenteket gyakran égre emelt szemekkel ábrázolják, miközben imádkoznak. Ezzel legalábbis jelképesen kifejezik, hogy lelkünk Istenhez emelését külsőnk is elárulja. Még Jézusnál is megfigyelték ezt az apostolok. Lázár feltámasztása előtt "jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott!’. Ugyanezt tételezi felaszentmise szövege az Utolsó Vacsorán imádkozó Jézusról: "fölemelte szemét az égre, hozzád, mindenható Atyjához, Istenéhez.. " olvassuk az átváltoztatás előtti imában.

Nem jelenti ez, hogy minden imát égre emelt szemekkel kell végeznünk, de biztos, hogy segít az összeszedettségben, ha ima közben nem nézegetünk körül, hanem vagy az oltárra, vagy a kitett