A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

17

Kővári Károly, S.J.

Uram,

. taníts meg imádkozni

Az apostolok gyakran láthatták azúr Jézust, amint imába merülve beszélgetett mennyei Atyjával,

Tudták róla, hogy nyilvános működésének megkezdése előtt harminc napra a pusztába vonult, s teljesen átadta magát az imának.

Apostoli útjai közben is találtmó- dot arra, hogy hosszasan imádkozzék. Nem egyszer töltötte az éjszakát imádságban, vagy pedig korábban kelt fel, hogy zavartalanul Istenhez emelhesse a lelkét.

Az apostolok szent irigységgel nézték, s az ő lelkűket is eltöltötte a vágy, hogy tudjanak imádkozni. Egy ilyen imádság után, mintegy a többiek nevében is, egyik tanítványa megkérte: - "Uram, taníts minket imádkozni... " (Luk. 11,1.)

Ekkor tanította meg őket az tír Jézus a Miatyánk mélyértelmű kéréseire, s egyúttal buzdította őket az imában való állhatatos kitartásra is. Más alkalmakkor pedig azt hangsúlyozta, hogy állandóan imádkozniuk kell, s kéréseiket nagy hittel és bizalommal kell meny- nyei Atyjuk elé terjeszteniük.

Ma az Ur imádságán és az Angyali üdvözleten kívül számtalan szebbnél-szebb imát találunk az imakönyvekben, s mégis szinte mindnyájan arról panaszkodunk, hogy nem tudunk imádkozni. Hiába ezek a szép imák, hiába tudjuk azokat már kívülről, alighogy elkezdjük mondani őket, azon kapjuk rajta magunkat, hogy figyelmünk elkalandozott, eszünk másutt jár, elszórakoztunk ima közben. Minél inkább törekszik valaki a tökéletességre, annál inkább bántja őt ez a kellemetlen tapasztalat. Egyesek a gyónásban állandóan arról vádolják

I