A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
18 magukat, hogy elszórakoztak ima közben, mások pedig talán már az imával is felhagytak, mert úgy érezték, az ilyen ima visszatetsző Isten előtt, megbántja Ót, jobb tehát, ha nem is kisérletezek vele. Vannak, akik az apostol szavaival buzgón könyörögnek Istenhez: - "Uram, taníts meg imádkozni!" De úgy látszik hiábavaló ez aké- rés, mert csaknem javul imamódjuk. Mindezek számára szeretnénk néhány tanácsot adni, amelyek követése biztosítani fogja számukra az Istennek tetsző imádkozást. Isten rendkívüli kegyelme. Kétségtelen, hogy Isten egy pillanat alatt megadhatja számunkra azt a rendkívüli kegyelmet, hogy ezentúl mindig összeszedetten tudjunk imádkozni. Szent Alajosról olvassuk, hogy őt is nagyon bántotta az imában való elszórakozás. Ezért erős akarattal egyszer elhatározta, hogy annyiszor fogja újrakezdeni a Miatyánkot, míg végre elejétől végéig el nem tudja mondani elszórakozás nélkül. Két teljes órájába került, míg végre ez sikerült. Hősies küzdelmét Isten megjutalmazta azzal a rendkívüli kegyelemmel, hogy ezután sohasem szórakozottel imaközben. Oly ritka kegyelem ez, hogy nagyon kevés szent részesült csak benne, s nagyon tévednénk, ha azt hinnénk, hogy mindenki kiesetheti ezt Istentől, ha Szent Alajos példájára legalább két órán keresztül erőlködik. Erre a rendkívüli kegyelemre azonban nincs is szükségünk ahhoz, hogy jó, Istennek tetsző legyen az imánk. Ehhez elég, hogy állhatatosan közreműködjünk Isten rendes kegyelmével, amit mindenkinek megad, s amelynek segítségével eljuthatunk az imának arra a tökéletes fokára, amelyet nekünk szánt. Mit kíván tőlünk az Isten? Nem többet, mint amennyit emberi természetünk figyelembevételével megtehetünk. Figyeljük csak meg, hogy milyen emberi tulajdonságok segítenek minket hozzá az összeszedett imához, s mi okozza az elszórakozást ima közben. Utána pedig közremúködve Isten rendszeresen nyújtott kegyelmével, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik. így biztosra vehetjük, hogy imánk kedves lesz Isten előtt. Használjuk ki az érzelmeket! Azt mondja a közmondás: "Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre!" A régi időkben ugyanis a tengeri utazás gyakran életveszély- lyel járt, amikor pedig az ember élete függhet attól, hogyan imádko
