A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

A KÜLÖNBSÉG

ÍA lőcsfalvi pap naplójából.)

■ ■

■ ■

I

33

Bizony a megholt régi nagy hittudósok morognának sírjukban, ha volna alkalmuk hallani a lőcsfalvi legény definicióját a kegyelemről, de nagy a gyanúm, hogy a még élők pedig a tiltott könyvek jegyzékébe való felvételét kérnék. Mert ezt a magyar királyi ész élménysze- rűen kerekítette ki.

Dehát hadd morogjanak élők és holtak is, - gondolta magában a lőcsfalvi pap. Hisz talán egy sem élte át közülük soha olyan mélyen a "különbséget", mint Szép Matyi. Mert Matyi a vasárnapi misében osztogatott kegyelmeket csak emigy egész röviden, egy szóval határozta meg: "különbség".

Jó lesz belefogni a történetbe, mert nemcsak az olvasó, hanem a hittudósok is már hegyezik a fülüket, hogy megtudják, hogy mi is az a "különbség".

Hát a különbség abban az élményben leledzik, amit Szép Mátyás, lőcsfalvi legény érzett, ama állapotában, mikor hűségesen járt minden vasár- és ünnepnap a misére és ama állapotában, mikor elku- tyálkodott és vagy néhány évig feléje sem nézett az Isten Házának.

A dolog úgy történt, hogy Matyi barátunk rossz társaságba keveredett, ami legényeknél inkább megesik. Ebben a cimboraságban aztán Matyit szüntelen csipkedték, hogy "tömjén szaga van"... Állandóan ilyeneket hallott: Mit jársz abba a templomba? Mit kaphat ott az ember? Máskor meg ugratták, hogy talán bizony fél az ördögtől, hogy elviszi, ha nem jár templomba? Sőt annyira ment, hogy az egyik cimbora még azt is találta volt mondani: Ne félj, Matyi, nem lehet a pokolban olyan nagy tűz, mint a papok mondják. Honnan venné Isten azt a rengeteg fát meg szenet, hogy a poklot örökkön örökké fúthesse... ? így aztán Matyi abbahagyta a misére járást. Az elején nem érezte a "különbséget". A cimborákkal jól telt-múlt az idő. De lassan a cimborák is a maguk útját kezdték járni és Matyi egy vasár