A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
32 hogy pozsgás arcán csurognak a könnyei, a presszó előtt ülő mindig komoly Rossi adóellenőr úr arcán is átsuhan egy mosoly, mintha esztendőnként csak egyszer engedhetné meg magának ezt a luxust, de szomszédja Cicarelli lovag az asztalt veri, úgy hahotázik, apa- rancsnoki címet viselő házfelügyelő még egy feketét rendel, melléje telepszik egy a sétálásban elfáradt mama két csemetéjével, mindegyik megkapja a habos süteményt. így hullámzik, árad-apad a Cola Rienzo, m íg lassan a Vatikán mögé ereszkedik a nap.Mire kigyulladnak a lámpák, a Cola Rienzo elveszti varázsát, ismét a dolguk után siető emberek bevásárló utcája lesz. Említettük az imént, hogy farsangvasámap van a gyerekkarnevál gáladélutánja. Ilyenkor az édesapa sem hiányzik soha. Az egész felvonulás szertartása kimértebb, rátartibb, előkelőbb. A séta ez alkalommal is elkerülhetetlenül valamelyik presszó előtt végződik. Ezen a napon nem a mindent alkalmul felhasználó női hiúság szólal meg, hanem a szülői büszkeség, főként pedig az olasz férfi gyermekeiért rajongó öröme. Ilyenkor sejti meg az idegen, hogy miért alkotja ennek az országnak az erősségét még ma is a család. Az olasz férfi szereti a családját, mindig haza húz, övéi között érzi jól magát. Nincs vendéglői asztaltársasága, kávéházi kompániája. Amikor nyaralni megy, a családjával nyaral. Sétálni indul? - felesége mondja meg, hogy merre vigyék a gyerekeket. Autójába száll? - hátra beülteti a kicsinyeket, melléje biztosan a felesége kerül. A nagy ünnepeken a családi összetartozás jegyében tizen-tizenöten ülnek még egyszerű mesterember vagy kishivatalnok asztalánál is. A farsang is, legalább itt Rómában, a családi ünnepek közé tartozik. Azt is mondhatnék, hogy ekkor kóstolgatják először a rövid téli napok után jelentkező tavaszt. Száz évvel ezelőtt a római farsang még világraszóló esemény volt. A húsvétra idekészülő zarándok, aki tehette már a farsang végére megérkezett az örök városba. A farsang hetének forgataga után teljes szigorával intette búnbánatra a halandó embert a nagyböjt. A század végétől ez a tradició hanyatlani kezdett, ma igazi farsangi felvonulást csak a szomszédos Castellókbaru Frascatiban, Albanoban stb. láthat az ember. Aki pedig látványos farsangra kíváncsi, az Viareg- gioba megy. Milliókat emészt föl a farsang előkészítése, de milliókat hoz is a város kasszájába. A római farsangból csak a gyermek- karnevál maradt meg. Szép is, kedves is, mozgalmas is, sokba se kerül, nem is ébred utána senkisem fejfájással. Úgy jön mint egyes dísznövényekkoratavaszi virágzása. Sziromba borul az utca és mindenki boldog, hogy sok szép egészséges gyerek hirdeti Istennek áldását e nép fölött.
