A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

30

varos éveire, amikor ezen a szép egyenes utcán itt az Angyalvár mögött a tavaszra készülő fák alatt a gyermekfarsang fölvonulása hömpölyög. Csak az egyik oldalon, ott ahol mindent aranyporral szór be a nap. Bárhamar megérkezett idén a farsang, ennek ellenére semmi akadálya sincs annak, hogy a hagyományos három napon teljes gazdagságában kibontakozzék. A hűvös északi szél ellenére sem fázik senki, mert a napnak már ereje van. Bolondcsütörtökön van a főpróba, farsangvasámap pedig a gáladélután, húshagyókedd meg húshagyókedd, vagyis még a gyerekfarsangnak is a tetőpontja.

Bolondcsütörtök a főpróba napja. Ekkor az utca napsütötte oldala a mamák és kicsinyeik szuverén területe. Megállás nélkül hullámzik az egy kilométeres útszakaszon a Tiberis és a Vatikán között a tömeg. A fölvonulás lényegét a jelmezbemutató alkotja. "Cesare, Ce- sare" - kiáltja egy mama és a tömeg sűrűjébe hatolva kutat a pöttöm Cézár után, aki hároméves létére nem azért nem hord páncélt, sisakot meg kurta kardot, mert nehéz volna neki e viselet, hanem azért szórja Mikiegérként egy rokokó babára a konfettit, mert a családi tanács a Mikiegér kosztümmel szemben elejtett azidén minden más változatot.

A Cola Rienzon csak úgy hirtelenében megszámolhatsz 30-40 tündérkirálynőt, Dumas három testőrét megsokszorozta az anyai leleményesség, a tíz Carmen mellől természetesen nem hiányozhat a tíz escamilló sem, rózsalovagot is találsz jónéhányat, de nem hiányzik a holland parasztlányka, a kanadai prémvadász, az indián- törzsfőnök, Winnetou hollófekete hajú kishúga sem. Itt udvarhölgyek idézik Izabella korának pompáját, ott a kirakat előtt egy kis maharadzsa egy japán gésának udvarol, a kambodzsai papnő aranybrokát jelmeze mellett elvágtat már ahogyan ebben a tömegben vágtatni lehet, egy cowboy; Harlekino tarkabarka ruhája szépen megfér a Me- diciekudvarába kívánkozóapródöltönnyel. Ez itt beduin sejk, ez meg a bagdadi kalifa első rózsája. A tengernagy mit sem törődve tollas kalpagjánakméltóságával, nagyot húz plasztik botjával a mellette elsodródó Piero fejére. Az hátra sem néz, a barátságos ütést tovább adja a nyolcéves Bajazzónak, aki éppen a hétéves Tosca selyempa- rókájánaknagyszerűenomló fürtjeit csodálja. Nem is ő, hanem kedves mamája, aki már most a jövő farsangra gondol, hiszen a család öröme és büszkesége a négyéves Giustina, aki most Piroskának van öltöztetve, a jövő évben dámaként jelenik majd meg. A bistrók előtt kint ül a járdán az idősebb nemzedék. Dicsérik a sok leleményes változatot. A nagymama rangon lévő nénik egy-egy bájos babát odahúznak magukhoz és ha csakugyan elragadja őket idegen létükre is a szí-