A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-08-01 / 8. szám
17 latot előkészítő zsinati bizottságon belül 5 albizottságot szerveztek, mindegyiket 3 bizottsági taggal és 2 zsinati teológussal. Az albizottságok értékelték ki a modusokat. Az atyák a javaslat egyes pontjaihoz fűzték észrevételeiket, így gyorsan szét lehetett szortírozni a kéréseket. Hosszabb munkát igényelt azonban a modusok kiértékelése és megválaszolása. Azért ismertetjük ennek a rendeletnek a történetét bővebben, mert rajta keresztül azt is bemutathatjuk, hogy mint folyik a zsinat egyik leglényegesebb munkája, a püspökök hozzászólásainak a feldolgozása. Mert nincs olyan modus, amit el ne olvasnának, ne mérlegelnének és meg ne válaszolnának. Lássunk egy-két példát. Tizennégy püspök azt kívánta, hogy e tárgyban teljesen új javaslatot készítsenek. A válasz: a zsinat nagy többsége a szkémát globális szavazása alkalmával jóváhagyta. - Ketten azt kérték, hogy a javaslatot ne kezeljék önálló javaslatként, hanem anyagát építsék be részben az ökumenikus rendeletbe, részben a püspökök főpásztori kötelességeiről szóló másik szkémába. A válasz: a javaslat a zsinat nagy többségének a jóváhagyását mind létét, mind lényegét illetően már elnyerte. Kilencvenöt püspök azt kérte, hogy a rendelet címébe vegyék be a katolikus szót, vagyis a javaslat címe ne a keleti egyházakról, hanem a keleti-katolikus egyházakról tegyen említést. A címet a kérésnek megfelelően módosították. És így tovább. a rendelet végleges szövege csak 5 oldal, addig a modusok kiértékelését és megválaszolását alkotó bizottsági jelentés ennek tízszerese volt. De egy hónap alatt sikerült minden modust átvenni, így a harmadik ülésszak utolsó napjaiban az atyák megkapták egymás mellé nyomtatva a régi és az átdolgozott új szöveget. Az új szövegben nagy betűkkel szedték a módosított részeket, illetőleg az új betoldásokat. Amint említettük a zsinati rendelet célja jogvédelmet adni a keleti-katolikus egyházaknak. Kérdezhetné valaki: de kivel szemben kell ezeknek az egyházaknak a jogait megvédeni? Kevés volna, ha azt mondanánk, hogy a nyugati egyház egyes egyházi személyeivel szemben. Sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy egy több évszázados mentalitást akart a zsinat felszámolni. A legünnepélyesebb formában akarta biztosítani ezeket a keleti-katolikus egyházakat arról, hogy őket az egyetemes egyház nagyra becsüli és egyáltalán nem tekinti a nyugati rítusra térítendő fél-szakadároknak vagy csak másodrangú katolikusoknak. Ezért a zsinat rendelete bevezető részében is hangsúlyozza, hogy az egyetemes egyház a keleti egyházak intézményeit, liturgiái rendjét, hagyományait, fegyelmi életét nagyra becsüli. Teszi ezt, mert a keleti-katolikus egyházak az egyházatyákon keresztül maguktól az apostoloktól kapták a hitet és így hagyományuk az apostoli időkbe szinte közvetlenül nyúlik visz-
