A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

41

Orbán Miklós S.J., Róma

1 T

ROMAI ELETKEPEK

VI.

Szelek és évszakok

A Szent Péter-tér közepén mint egy roppant nap-óra mutatója emelkedik a magasba a kő obeliszk. Reggel árnyéka a bazilika főkapujára mutat, délben a pápa dolgozószobája irányába húzódik, délután pedig Tivoli felé vezeti tekintetünket. A gránit kockák egyhangúságát márvány korongok törik meg, mindegyiken más-más szót olvasunk. A teret nagyszerű fogadóteremmé alakító barokk művész az obeliszk köré a szélrózsa csillagának húsz csúcsát fektette le. Mintha csak biztosítani akarta volna, hogy az az áldás, amelyet Krisztus földi helytartója a világ legnagyobb templomának erkélyéről szokott adni ünnepélyes alkalmakkor, Urbi et Orbi, székvárosára, Rómára és az egész világra, szelek szárnyán csakugyan együtt repüljön a zengő harangszóval északra is, délre is, keletre is meg nyugatra is.

E márvány korongokon olvasható nevek a római évszakok váltakozásában is könnyen eligaz ítanak bennünket. Mert itt 50 kilométerre a nagy hegyektől és 25 km-re a tengertől a szél határozza meg, hogy pl. január közepén csúnya tél van-e vagy pompázó tavasz; hogy áprilisban sivár ősz dühöng-e a komor kövek fölött, vagy pedig már árnyékba kell menekülnie a zarándoknak, mert annyira tűz a nap. Amikor a Hortobágyon 30 fok hideget mérnek, a római repülőtéren a higanyoszlop csak három fokkal ereszkedik fagypont alá. Ezt a "komoly" hideget az északi szél, a tramontana importálja vámmentesen, hol Skandináviából, hol Szibériából. Amikora rádió jelzi, hogy Triesztben dühöng a bóra, a rómaiak tudják; két napon belül megér-