A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
42 kezika tramontana. Meg is érkezik miután a Karszt fölött kitombolta magát, de a Tiberis völgyében már jóval lassabb a futása. Tiszta, keményen hűvös időt hoz. A hegyek koszorúja fölött sehol egy felhő, a hét domb közti mélyebb kerületekből is kihordta a ködöt, a házak tetejénaszűk utcák fölött vidáman lobog a sok lepedő meg törülköző. Gyorsan szárad a ruha, az emberek is igyekeznek az utcán, nem azért mert hideg van, hanem csak jókedvből. Hogyne lenne jókedve a sok kis mitugrász Peppinonak, amikor úgy lángol már reggel is a nap a város fölött, mintha olvadó aranyat csurgatna a szinte egymásra hajló szemközti erkélyek közé. Hogyne dörzsölné a sok pocakos Peppone a kezét, amikor seicentójának, más szóval Fiat gyártmányú zsebautójának az ajtaját kinyitja. Ma jól megy minden. A közlekedési rendőr kegyesebb lesz azokhoz, akik sietnek; a hivatalfőnök nem csapkodja az ajtót; a kínos megbeszélésen is át lehet majd hidalni a legnehezebb pontokat valami szellemes megjegyzéssel. A fejfájósoknak ma tiszta a fejük, a májbetegek megkockáztathatják az olajba sült szardíniát, a gyerekek az iskolában jobban felelnek, a piacon gyorsabban elfogy a friss spenót, cikória és más csalánféleség, az olasz konyha ilyenfajta legfontosabb nyersanyaga. Télen az északi szél hideget hoz, de mennyire pezsdítő hideget. Tavasszal felerősíti szinte hihetetlen telítettségig a színeket. Nyáron enyhíti a kánikulát, ősszel pedig a minden turista számára felejthetetlenül szép októberi napokat ajándékozza. A hidegről beszéltünk, de senki se gondolja, hogy a római hideg az valami több lenne, mint a márciusra eső magyar húsvét barkát, zöldelő földeket illatozó reggele. Még mais a római családok fele a téli hónapokban nem fűt. A reneszánsz és barokk Róma házaiban kéménye csak a konyhának van, de ma már ezeket sem kell söpörni, mert a signórák gázzal főznek. A század elején épült bérpaloták lakásaiban is hiába keresnők a kályhát. Azt meg, hogy mi a cserépkályha, a római polgár nem is sejti. Ha hall róla, úgy veszi tudomásul, mint a magyar olvasó, amikor arról beszélnek neki, hogy Oroszországban télre befalazzák az ablakokat. Hogyan viseli a római polgár a hideget? Felöltözik hozzá. Ha nagyon fúj a szél, hát felöltőt vesz, ha módosabb; de beéri az esőköpennyel is, ha amolyan célszerű szegény ember. A lakásokban a hideget csak január közepétől érzik. Ezért aztán, aki csak teheti, kimegy az utca napos oldalára és sütteti magát a márványpadokon. Január közepén is elpoharazgathat az ember déltájban a Piazza Navona eszpresszói előtt, de máshol is nyugodtan leülhet, ha talál napsütötte, szélvédett szögletet. Annyira fölmelegszik, hogy másnap délig kibírja. Akkor újra kiül, így vészeli át a telet.
