A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

34

MISSZIÓS IMASZÁNDÉK

U/Y q i> a • v m*.

CL-»vú4Vvö*

A liturgia megújításának nagy mozgalma, amelynek irányvonalait a II. Vatikáni Zsinat határozataiban találjuk összefoglalva, két célt akar megvalósítani a hívek lelki javára;

Tevékeny részvétel.

Az első cél; a híveket rávezetni arra, hogy - az őskeresztények mintájára - a szentmisén "ne imádkozzanak, hanem magát a szentmisét imádkozzák" (X. Sz. Pius); vagy, XII. Pius szavai szerint "tevékeny közreműködésükkel" is vegyék ki részüket magának aszent- misének a szertartásaiból. Mind a két pápa az első pápának, Sz. Péter apostolnak tanítását akarja újból tudatosítani bennünk, mai hívekben: mindenhívő osztozik Krisztus papi küldetésében is (1 Péter 2, 9.) A II. Vatikáni Zsinat elragadóan szép tanításai és intézkedései teljesen a magukévá tették ezt a célt.

Az Egyház "megélése".

A tevékeny részvétel gyakorlásával a híveknek fokozatosan ki kell igazítaniuk egy ferde felfogást magáról az Egyházról is. Önmagunkban is, sajnos, megtalálhatjuk ezt a téves felfogást, amely kb. így fejezhető ki; az Egyház azokból az egyénekből áll, akik a Krisztusalapította üdvösség-intézmény lelki hatalmát hordozzák, vagyis a papságból. Ez a felfogás nem igaz! A papi rend hordozóinak, kétségtelenül, sajátos szerep jut Krisztus Egyházában: Krisztus rendeléséből és a tőle kapott lelki hatalommal hirdetik Krisztus tanítását és - főleg a szentségek útján - ők közvetítik a híveknek a megváltás kegyelmi ajándékait. De a papság nem teljesítheti ezt a sajátos feladatát, ha nincsenek hívek, akik elfogadják Krisztus tanítását és hálás, buzgó lélekkel induljanak el Isten útján, hogy a Krisztussal való csodálatos kegyelmi közösség minél bőségesebb gyümölcsöket érleljen bennük. (Vö. János 15, 1-11.) Papság hívek nélkül valami olyasféle lény volna, mint idegrendszer test nélkül; nem volna értelme, sőt létezni se tudna. Ha a mi el világias odott századunk Krisztus-hívői