A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
35 úgy fogják tudni és élni, hogy ők maguk az Egyház, -amint azt az első századok híveiben lehet megcsodálnunk, kétségtelenül éppen olyan bámulatos hatású "erjesztő kovásszá" lesznek, mint voltak az őskeresztények. Nehézségek a missziós-népeknél. A liturgiái újítások fokozatos bevezetése lényegesen előbbre van Európában, Észak-Amerikában, mint általában a missziós-népeknél. Tudjuk, hogy a reformoknak az előbb említett első célját, vagyis a hívek tevékeny részvételét, a zsinat főleg a honi nyelvek alkalmazásával akarja elősegíteni. Igen ám, de egyes vidékeken a "nép nyelve" legalább 6-7 nyelvet jelent! Rhodéziában pl. (Dél-Afrika) a nem-latin miseszövegeket angolra és 6 "főbb" tájszólásos helyi nyelvre kellettátfordítani és kinyomatni. Kongó-államban 19 nyelvre, ill. nyelvjárásra fordították le a szentleckét és az Evangélium szakaszait. Japánban (és nagyjából ugyanez áll a kínai és vietnámi nyelvekre is) az udvariassági kifejezések, meg feletteseknek adott címzések annyiféle változatban léteznek, hogy valóságos nyelvmúvésznek és illem- szakértőnekkell lennie annak, aki az imádságokat, a Szent írás egyes részleteit, a nép gondolkozásának és hagyományainak megfelelő módon akarja átültetni. Hogy csak egy példát említsünk; mind az öt japán püspök, aki a liturgiái szabályzatok előkészítő bizottságába tartozott és a misekönyv lefordításának egy-egy részét vállalta, mind más-más japán szöveget ajánlott a "Dominus vobiscum"lefordítására. Ugyanakkor vannak olyan népek, amelyek határozottan azt szeretnék inkább, hogy a szentmise vagy egészében, vagy nagyobb részében maradjon meg latinnak, és csak a szentmise előtt és utániegyen a híveknek egy-egy hosszabb imagyakorlatuk a saját anyanyelvükön. A nyelven kívül all. Vatikáni Zsinat a reformot a liturgia egyéb elemeire (testtartás, a hódolat és imádás kifejezésére szolgáló mozdulatok, körmenetek, énekek, képzőművészeti alkotások stb.) is kiterjeszti. Azt a kettős irányelvet mondja ki rájuk nézve, hogy egyrészről legyenek egyszerűek, hogy a nép könnyen felfoghassa jelképes értelmüket, másrészről pedig feleljenek meg az egyes népek hagyományainak, szokásainak. Az irányelv világos. A megvalósítása azonbannem annyira könnyű! Mivel ugyanis az egyes népek szokásai, hagyományai nagyon eltérhetnek egymástól (gondoljunk pl. az ún. keleti népek szokásaira, szemben a nyugati népek szokásaival!), idő kell, mire a helyes megoldásokat ki lehet dolgozni. Nemcsak arról van szó, hogy az Egyház hozzáalkalmazkodjék a különféle népek gon
