A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

28

használata szerint.

Még kiadatlan, önéletrajz-jellegű írása (Az Anyag Szíve, 1950) végén, egy szép imát találunk a "mindig nagyobb Krisztushoz", amely Teilhard lelkének mélyéből fakadt:

"Uram, minél inkább múlnak az évek, annál világosabban látom,

hogy - bennem és körülöttem - a modern ember legfőbb és legrejtettebb gondja nem annyira a világ birtoklásának kiharcolása, hanem sokkal inkább a világból való szabadulás útjának megtalálása. Szorongása onnan van, mert érzi, hogy - nem térbelileg, hanem óntól ógiailag - be van zárva a kozmikus búra alá! A kiút aggódó keresése, vagy még pontosabban: a Fejlődés gyújtópontjának keresése! íme, ez az ára a növekvő planétáris gondolkodásnak, ez az a teher, amely a mai világban titkon ránehezedik igen sok keresztény lelkére, éppúgy, mint a hitetlenekére. Az emberiségnek, amely tudatára ébredt az őt sodró fejlődésnek, egyre inkább szüksége lesz arra, hogy megtalálja - előre és önmaga előtt - a Fejlődés értelmét, a megoldást, amelyre teljesen ráteheti életét... "

Ezt a megoldást mutatja meg Teilhard, amikor életével és írásaival tanúskodik Krisztusról, aki a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega, az Igazság, az Út és az örök Elet.

"... A Szilárdság és az Egység Ura, Te Jézus, aki vég nélkül növekedsz, - ez az ismertető jegyed, - anélkül, hogy lényedben változnál vagy átalakulnál,.. - gyermekkorom és végem Ura, - Istenem, aki önmagadban befejezett vagy, de számunkra sohase szűnsz meg újjászületni, - Istenem... szórd szét a felhőket, amelyek még eltakarnak Téged, szórd szét az ellenséges előítéletek és a hamis hiszékenység felhőit. És Átlátszóságod s egyszersmind Izzásod által ragyogjon fel az egyetemes Jelenlét. - O mindig nagyobb Krisztus!

III. "Boldog szenvedés".

Sokan azt vélik, hogy Teilhard életében igen kis szerepet játszik a Rossz, a negatívum, a szenvedés és a halál, de főleg az erkölcsi rossz, a bűn.

Hogy mindjárt ez utóbbival kezdjük: az igaz, hogy írásaiban, eszmerendszerében kevés helye van a bűnnek s részben ezt rovására írhatjuk. De, egyrészt, figyelembe kell vennünk írásainak jellegét. (Legtöbbször nem szándékozik teológiát vagy aszkétikát írni; amikor túlmegy a szoros értelemben vett tudományos gondolkodáson, apológiái szempontok vezetik, stb.; ezt itt nem szándékozom részletezni.)