A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

Cser László S.J.

I

AZ ELŐ

7. KRISZTUS

• AZ EMBEREKBEN

j^ünkösd után a 12. vasárnapon halljuk a mise evangéliumában, hogy egy törvénytudó megkérdezte Krisztust: mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet. Krisztus számon kérte tőle a Törvényt. "Miként olvasod?" - A Törvény szakértője kész volt a felelettel; - "Szeresd a te uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig mint ten- nenmagadat". - "Helyesen feleltél" - válaszolta Krisztus, "ezt cselekedő és élni fogsz". De az továbbfolytatta, kérdezve: "De hát ki az én felebarátom?" - Jézus válaszul egy történetbe kezdett. "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, rablók közé került akik kifosztották, sebesre verték és félholtan hagyták... " A történet ismerős, sokszor hallottuk. Arra járt egy pap, meglátta, de tovább ment. Arra jött egy levita, az is elment mellette. Csak az arra utazó szamaritánus állt meg, vette gondjába. Bekötözte sebeit, barmára emelte, elvitte az útjába eső vendéglőbe, s felajánlotta, hogy megfizeti a bajbajutott gondozásának árát. - "E három közül, mit gondolsz" - kérdezte Jézus - "melyik volt felebarátja annak, aki a rablók közé jutott?" - A törvénytudó kész volt a felelettel, ahogy mi is, kivétel nélkül. Elvben tudjuk, hogyminden ember a felebarátunk.

I stenszeretetünk legnehezebb próbája az, hogy Krisztus azono- * sította magát a környezetünkben élő emberekkel. Amit a legkisebbnek ezek közül teszünk, azt neki tesszük. Jót, rosszat egyaránt. Majd az ítéleten is azt kéri számon tőlünk, hogy mit adtunk felebarátunknak. S hiába mondanánk majd, hogy nem tudtuk, hogy ő rejtőzött a kedves és kellemetlen, a hálátlan és jószívű, a gonosz és derék emberek látszata alatt. Sz. Pál, Krisztus lelkének nemcsak ismerője és rajongója, de akaratának hűséges követője is, tudatában

TÖRVÉNY