A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
29- Én sejtek valamit, de Anikó jellemével, ahogy én eddig megismertem, nem merem összeegyeztetni. De valami mintha azt súgná, mégis itt van a baj... Tessék nézni, plébános úr, Anikó a legszebb kislány az egész faluban. Olyan, mint egy kis tündér kisasszony. Egyetlen gyermek. El is van kényeztetve. Első osztálytól kezdve mindig tiszta kitűnő. Az osztály legjobb tanulója. Szép hangja van. 0 ami iskolai ünnepségeink kis rajongott primadonnája. Eddig mindig vidám, kacagós, gondtalan volt. Egészséges. Eddig a szokványos meghűlést leszámítva, betegség miatt nem mulasztott. De október, talán inkább november óta mintha valamit nem értenék az Anikón. El-elmélázik az óra alatt. Mikor felszólítom, úgy felriad, mintha esze akkor tért volna vissza valahonnan messziről...- De hát mi lehet az oka?- Plébános úr, van osztályomban egy új kis lány. Boriska. Az új apátsági kádármester leánykája. Boris, amolyan kis csúnyácska. Nem is jó viseletű. De az esze? Mint a borotva. Eddig Anikó volt az osztály-első. Szorgalmas volt, mindig tudta a leckét. De a Boris az nemcsak a leckét tudja, ő kimondott tehetség. És úgy vettem észre, hogy titokban folyt a vetélkedés köztük.- De mire alapítja ezt a gyanúját? Veszekedtek, vagy mi?- Soha. Azt hiszem Boris szívesen neki ugrana, de Anikó finomabb lelkületű ennél. Inkább magába fojtja.- De azt nem értem mi köze lehet a betegségnek ehhez a titkos vetélkedéshez?- Azt én sem értem, plébános úr.- Nos, mit csinál az én kis Anikóm? - köszöntött be a pap Eszesékhez. Lehetett úgy május vége felé.- Amióta hazahoztuk a kórházból, kezd magához jönni, - köszönte az érdeklődést Eszesné. - Azt mondta az orvos, a specialista, hogy nem talált semmi különöset. Valami olyat mondott, hogy hipo... hipokólia, vagy mi a csuda, tetszik tudni, nem vagyok járatos ezekben az orvosi szavakban. /- A, hipochondria...- Az az, de a jó ég tudja, mi lehet az?- Hát hol van a kis beteg?- Tessék jönni. A kert végiben van a fák alatt. Ott pihenget a szentem.- Maga most maradjon vissza, egyedül szeretnék vele beszélgetni. Anikó háttal ült a háznak. Kis csilingelő hangján énekelgetett. A