A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-06-01 / 6. szám

28

A tavasz teljes erejével nekiindult a határban. A rügyek gazdagon feszültek. A rét haragos zölden tekintett a bárányfelhős kékségbe. A madarak énekes jókedvvel kezdtek a fészekrakáshoz. Es ebben a bomlós tavaszi hangulatban szaladt lélekszakadva Polgár Berci, a harangozó a lőcsfalvi pap után.- Rögtön tessen menni a zárdaiskolába, kéreti a főnöknő, mert a kis Eszes Anikó hirtelen rosszul lett. Azt hiszik valami nagy baj lehet.- Szóltak már a Kiss doktor úrnak?- Most szaladok érte.

Mire a lőcsfalvi pap leért a zárdához, a nép már a kapuba kiván- csiskodott. Az osztályokban lárma hallatszott, úgy látszik az apácák is mind kiszaladtak. Anikó a zárda fogadószobájában feküdt a pamla- gon.

Az orvos is megérkezett.- Hm... Furcsa, mondja a papnak. Semmi rendellenesség. A leány 12 éves. Azt hiszem, hisztéria az egész. Nyugalom kell neki. Majd meglátjuk a fejleményeket.

Amikor a lőcsfalvi pap kilépett a kapun, nekiütközött Anikó édesanyjának. Épp akkor ért oda lélekszakadva. Zokogás fojtogatja:- Jaj, plébános úr, az egyetlen drága gyermekem!- No. semmi ijedelem. Nincs veszély. Csak vigyék haza, majd benézek.

Március vége volt.

Eszes János és hitvese egyetlen nemzedékében sem volt soha senki hisztériás. Még idegbeteg sem. Osztály tanítója, a Loretta kedves nővér nem vett észre semmi különöset soha a gyermeken.- Kedves Nővér, magának mi a gyanúja?

( A lőcsfalvi pap naplójából. )

ANIKÓ

ffBETEG’’ IJESSZ-