A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
25 tus dicsőségében, csak készülünk arra, hogy vele együtt az örök életet birtokoljuk és úgy lássuk az Istent, amint van. Ezért tekintjük átmenetnek földi életünket, ezért virrasztunk, hogy földi vándorlásunk végén, amelynek sem napját, sem óráját nem ismerjük, Krisztussal az örök menyegzőre bemehessünk. Nem akarunk a gonosz és rest szolgák sorsára jutni, akiket az örök tűzre, a külső sötétségre vetnek, ahol nincs más, mint sírás és fogak csikorgatása. Mielőtt Krisztus dicsőséges országába beléphetnénk, meg kell jelennünk ítélőszéke előtt, számot kell adnunk minden jó és rossz cselekedetünkről. Mert a világ végén azok, akik jót tettek az életre, a rosszak pedig az ítéletre támadnak föl. Amikor tehát eljő az Úr dicsőségében és angyalaitól körülvéve, mivel legyőzte a halált, neki lesz alávetve minden. De addig tanítványainak egy része földi vándorúját járja; mások, akik már elköltöztek az életből, a tisztulás állapotában vannak; mások viszont az Isten szmelátásánakörvendenek. Valamennyien, ha más módon és más fokban is, de az Isten és a felebarát szeretetében egyek vagyunk, az Isten dicsőségére ugyanazt a himnuszt énekeljük. Mindazok ugyanis, akik Krisztushoz tartoznak, benne egyetlenegy Egyházat alkotnak. Ennek az Egyháznak a földön vándorló tagjai, mind a tisztító állapotban lévő, mind a meg- dicsőült lelkekkel életközösségben vannak, lelki javait mindenki mindenkivel megosztja. Ezért imádkozik az Egyház a Krisztusban elszenderült hívekért, ezért tiszteli a szenteket, első helyen Jézus Krisztus anyját, Máriát. A zsinat dogmatikai konstituciójának u t o 1 s ó fejezetében aSzent- séges Istenanya személyéről és üdvösségtörténeti hivatásáról ad tanítást. E fejezet címe; "Szűz Mária-Istenanya Krisztus és az Egyház misztériumában". A fejezet ünnepélyes bevezető része után azsinatnakMáriára vonatkozó tanítását a következő alcímek alá csoportosítva találjuk: Szúz Mária üdvösségtörténeti hivatása - Mária és az Egyház - A Mária-tisztelet az Egyházban - Mária Isten földön vándorló népe biztos reményének és vigasztalásának a szimbóluma. A zsinat e mariológiai fejezetét nemdogmatikus okfejtéssel nyitja meg, hanem a Szentírás alapján leírja, hogy mint küldte el az Isten az idők teljességében Szent Fiát, mint szállt le az égből értünk emberekért és a mi üdvösségünkért, mint öltött magára testet a Szent- lélektől és mint született Szűz Máriától. Vagyis a zsinat a Mária- tisztelet alapjára mutat rá; arra, hogy Mária az emberré lett második isteni személynek, Jézus Krisztusnak az édesanyja. Magától értetődő tehát, hogy Máriára úgy tekintenek a hívek, mint aki egészen különös módon tagja annak az Egyháznak, amely nem más, mint