A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
24 országát hirdeti, a beteget meggyógyítja, a bűnösöket téríti, agyer- mekeket megáldja, mindenkivel jót tesz. Legyen mindenki meggyő- ződve arról, hogy a szerzetes bár kétségtelenül nagyrabecsülendő értékekről mond le, ennek ellenére személyisége hátrányt nem szenved, sőt egyre nagyobb tökéletességre jut el. Az evangéliumi tanácsokat ki-ki, mint személyes hivatása szavát követve, vállalja. A szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalma a szív megtisztulását és a lelki szabadság elérését sokban segíti, a szeretet tüzét is magasra lobbantja, és főként a tiszta és szegény élettel a lelket Krisztushoz és Máriához közel viszi. Ne is gondolja senki, hogy fogadalmai következtében az emberektől eltávolodna, vagy a társadalom haszontalan tagjává lenne. Igaz, a szerzetesek nem segítik mindig közvetlen környezetüket, de Krisztus misztikus testében minden kortársukhoz sokkal közelebb kerülnek, azokat lelkileg támogatják, így építik ők is Isten földi országát. Ezért a zsinat megerősíti és dicséri azokat a férfiakat és nőket, szerzetestestvéreket és kedves nővéreket, akika kolostorokban, zárdákban, az iskolákban és a kórházakban, vagy a missziókban állhatatos és alázatoshűséggel, fogadalmaik által Istennek szentelt életükkel az Egyháznak, Krisztus jegyesének, az ékességét alkotják és sokféle munkájukkal a társadalomnak nagy szolgálatot tesznek. Minden szerzetes nagy gonddal arra törekedjék, hogy Istentől kapott hivatásában állhatatosan kitartson, benne kitűnjék, éspedig az Egyház szentségének a növekedésére, a Szentháromságos egy Isten nagyobb dicsőségére, mert Krisztusban és Krisztus által az Isten az életszentségnek forrása és eredete. A földön vándorló Egyház eszkatológiái természete és az égi egyházzal való egysége. A zsinat dogmatikai konstituciójában, miután az Egyházmisztériumát, szervezetét és földi tevékenységének a célját, minden lélek megszentelését, bemutatta, egy külön fejezetet szentel annak, hogy mi lesz a földön vándor ló Egyháznak a sorsa az idők végezetén, amikor ég és föld megújul és az egész emberiséggel a világ is, Jézus Krisztusban, mindenestül új és örök életre indul. A zsinat dogmatikai konstituciójának hetedik fejezetét így nyitja meg: "Az Egyház, amelybe Krisztus hív bennünket és amelyben Isten kegyelmével szentek lehetünk, ez az Egyház csak a mennyország dicsőségében éri el majd teljességét. A földi Egyházban is Krisztus tagjaiként Isten gyermekei vagyunk, de még nem részesülünk Krisz
