A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
23 előtt, akik az Egyházat üldözik. Az Egyházról szóló zsinati konstitució hatodik fejezetében a szerzetesekről emlékezik meg a zsinat, mint az Egyház olyan gyermekeiről, akik az evangéliumi tanácsok követésével fokozott módon törekednek az életszentségre. A szerzetesintézmény nem alkot külön osztályt a papság és a laikátus között, mert mind papok, mind világiak szerzetesek lehetnek. A tisztaságnak, a szegénységnek és az engedelmességnek az evangéliumi tanácsait mint isteni ajándékot becsüli az Egyház azért, mert e tanácsokat az Úr Jézus adta, követésükre példát is mutatott, az apostolok, az egyház atyák és tanítók, de a főpásztorok is mindig ajánlották e tanácsok követését. Az egyházi hatóságok feladata volt mindig, hogy e tanácsok követésének a módját meghatározza és állandó keretét is megállapítsa. Az Úr Jézus által elvetett magból terebélyes fa nőtt. A szerzetesintézmény egyre jobban kifejlődött, a remete és közösségi élet különböző formáit hozta létre. Sok szerzetescsalád alakult abból a célból, hogy mind tagjait megszentelje, mind tagjain keresztül Krisztus misztikus testének, az Egyháznak a javán dolgozzék. A fogadalmak kötelékét vállalva a lélek egészen különleges és teljes módon szenteli magát az Istennek. Igaz, a keresztség szentségében már meghalt a bűnnek és Istennek szentelte magát, de az evangéliumi tanácsok követésével arra törekszik, hogy a keresztségben kapott kegyelem tökéletesebben virágozzék ki lelkében. Ez az Istennek való szentelt- ség annál tökéletesebb lesz, minél szorosabban és erősebben az Istenhez köti magát az ember a fogadalmak által és minél jobban jelképezik ezek a fogadalmak Krisztusnak és jegyesének, az Egyháznak fölbonthatatlanfrigyét. Ezért a szerzetes intézmény, jóllehet az Egyház hierarchikus szervezetének nem alkotja részét, az Egyház életéhez és szentségéhez vitathatatlanul hozzátartozik. A fejezet következő pontjában a zsinat kifejti, hogy miért van joga az egyházi hatóságnak arra, hogy a szerzetes élet fölött őrködjék. A hierarchia kötelessége, hogy az Isten nyáját terelgesse és egyre zöl- delőbb mezőkre vezesse. Tehát a főpapságnak a kötelessége azt is meghatározni, hogy az evangéliumi tanácsokat a mindennapi életben a szerzetesek mint kövessék. Ezért a hierarchia hagyja jóvá az egyes rendek alkotmányát, irányítja apostoli munkájukat, és határozza meg istentiszteleti rendjüket. Törekedjenek arra a szerzetesek, hogy az Egyház rajtuk keresztül Krisztust napról napra mind híveinek, mind a nem-keresztényeknek egyre jobban megmutassa. Ismerjék meg Krisztust a szemlélődő rendeken keresztül, amint a hegyen imádkozik; az apostoli rendeken keresztül, amint a templomban az Isten
