A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

37

KEDVES BÁCSIKÁM, A HITETLEN

Te oly okos vagy és oly nyugodt, mindig egy kicsit fölényes és egy parányi gúny is van a hangodban. Amikor vallásos emberekkel találkozol nagy on tapintatos vagy, nem szállnál vitába velük. Miért is semmisítenéd meg elképzeléseiket? Hiszen szükségük van rájuk, gyengeségükben támaszkodniuk kell valamire. Vagy lehet, hogy oly egyszerű lelkek, akik csak azt szajkózzák, amit a pap, vagy lelkész a fejükbe tömött.

Te azonban erős vagy, neked nincs szükséged ilyesmire. Mellesleg te gondolkoztál is egy kicsit és sok "tüneményes" könyvet olvastál, úgyhogy pontosan tudod, mi a helyzet. Amikor megkérdeznek, hogy miként állhat fenn a világegyetem teremtő nélkül, és úgy érzed, hogy érdemes magyarázatba kezdened, a legtudományosabb hangon fejted ki nekik: - A kezdetben volt egy ködfelhő, az ősi-ködfelhő. Ez mozgásba kezdett. A mozgás súrlódást idézett elő, ebből pedig hő keletkezett. Azután...- Egy pillanat, bácsikám. Honnan jött az ős-felhő?- Azt senki sem tudja. Van azonban egy másik elmélet is. Két hullám keresztezte egymást, az egyik pozitív, a másik negatív elektromos töltésű volt. A keresztezés természetesen teljesen a véletlen műve volt. Ebből súrlódás keletkezett, s hő...

■ Egy pillanat, bácsikám. Honnan jött a két hullám, és miért rendelkeztek elektromos töltéssel?- Ezt még nem tudjuk - mondja kissé türelmetlenül. - De én ugyanúgy kérdezhetem tőled: Honnan jött Isten?- Természetesen, bácsikám, de erre majd máskorválaszolok. Most a te elgondolásodat akarom hallani.- Nagyon helyes. Tehát a világegyetem bizonyos feszültségeit előzőleg létezőknek kell elfogadnunk.- De miért?- Ne szakíts állandóan félbe! Hallgass rám! - Aztán folytatja. -