A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
34 gyelnem. Az apa nem jön fel velem, csak az emeletre mutat. Az anya ott áll az ágy mellett. Bátrabb, bár az arcán több az iszonyat. A fiatalember az ágyon fekszik. Sápadt arccal a mennyezetre mered. Két keze puhán simul a takaróra. Kabátja nyitva, fehér inge a melle közepén csupa vér. Most veszem csak észre az orvost. A fülembe súgja: - Siessen, mindjárt itt lesz a mentőautó. - Megfogom a karját és a folyosón megkérdem: - Életben marad? - Azt hiszem, igen, - válaszolja. Ha a szívébe lőtt volna, már nem élne. Biztosat most még nem tudok. (Az orvos tárgyilagos, nyugodt. Milyen jó hogy az! Mi lenne, ha a műtőasztalon akár a részvét, akár az izgalom megremegtetné a kezét, elhomályosítaná tiszta értelmét?) A fiú egy pillanatra lecsukja szemét. Azután rámmered és egyik kezével mozdulatot tesz felém. Visszatartom, melléje ülök.- Péter, mi történt?- Nem tudom, nagyon sok minden történik. Ma este a bátyám revolverét elővettem és mellbelőttem magamat.- Készakarva, Péter?- Igen. O, Istenem, mégsem akarok meghalni! Meggyóntatom. Imádkozom vele. Megkenem szemét, fülét, ajkát, kezét, lábát, hogy a Szentkenet szentsége által bocsássa meg Isten minden vétkét, amit látással, hallással, szóval, kézzel, járással elkövetett. A mentőautó nem jön még. A fiú beszélni akar. Talán jobb lenne, ha hallgatna. Biztatom, hogy hallom jól, csak suttogjon. Suttog is, gyorsan, lázasan. Nem tudja perét magában tartani.- Miért születik az ember gyengének? - kérdezi. Milyen rossz hatalmak jöttek belém apámon, anyámon, azok szülein és azok ősein keresztül? Miért halmozódik annyi gyengeség egy emberbe? Az élet körülöttem ingovány, őserdő és éjszaka. Hol az út, a rend, a fény? Mindig beleütközöm valamibe. Mindig megbántanak, vagy én bántok. Kardokkal járnak az emberek és belémdöfnek. Nem elég éles a kardom? Gyenge a kezem, hogy visszavágjak? Istenem, Istenem, légy az erőm, te Többlet! Engedj élnem, állj mellém és veled, ígérem, hogy bátor leszek, okos, körültekintő, türelmes... Ugye, ha életben maradok, megállóm a helyem?- Biztosan, Péter, ezek után biztosan - és megszorítom akezét.
