A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

33

Cser László, S.J.

fi REmEGŐ FALEVÉL

A szél csaknem elült, az alkony piros csíkjai sötétvörösbe komolyodtak. Áfák ilyenkor már sok színben bólogatnak. Sajnálod, hogy nem vagy festő! Milyen jó volna kiülni a hűvös alkonyatba és az ég sziluettje, a föld még zöld foltja közé odarögzíteni a fák piros, lila, sárga és vörös lomb-pamacsait!

Amíg erre gondoltam, az este kiült a dombra és sötét palástját ránk ejtette.

Az autók zúgása hallhatőbb lett. A lámpák fénye élesebb. Egy kihajló ágon az utcalámpa fénye alatt meglebbent egy levél. Ősz van, már sok levél esett. Vajon ez is búcsúzik? A levél is olyan, mint az ember: a földből jött és a földbe tér. Hosszú úton jött: magból palánta, kis ág, fiatal fa és évről-évre új levél. Mennyi levelet hajtott ez az öreg fa és mennyit hullajtott már! Olyan ez a fa, mint az élet: hallgatag ős: szüli, neveli, temeti a levelek generációit. A levél remegett, már-már leszakadt. Ha kicsit gonoszabb lenne a szellő

__

Dolgomhoz tértem. Míg fiatal az ember, munkaélete olyan, mint valami kellemes séta az erdőben. Sohasem keskeny az út, sohasem meredek a kapaszkodó. Minden fa, virág, fűszál, vad, szárnyas, érdekes és izgalmas élmény. Ha nem vigyázunk, lassan hivatalos erdőkerülők leszünk: már kötelesség a járás, a figyelem. Vadorzókat keresünk és űzünk, keveseljük a fizetésünket és számon tartjuk az órákat. Szolgák leszünk az erdő nemes vadjai, boldog virágai, úri fái és szabad madarai között.

Tizenegy óra múlhatott, mikor élesen rámsikoltott a telefon. Amint a hang megszólal, tudom, hogy baj történt.- A fiam, beszélni szeretne... Igen, baj történt... Ideges gyerek. .. Az idén menne egyetemre... Véletlenül, vagy akarva... meglőtte magát... Beszélni szeretne atyával... Kérem...

Az éj csillagos. A levegő tiszta és hűvös. Ilyenkor a csillagok súlyosan villognak felettünk. De az útra, a kormánykerékre kell fi