A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
28 e világi téren az ideiglenes dolgokat Isten szándéka szerint elrendezve, az Isten országát terjesszék. A világban élnek, a világ minden ügyében dolgában otthon vannak, egzisztenciájuk keretét a család és a társadalom adja. Ebben a környezetben kell az evangélium kovászaként jelen lenniük, életükkel, hitükkel, reményükkel és sze- retetükkel Krisztus mellett tanúságot tenniök. Az Egyházban mindenki egyenlő módon tagja Krisztus testének, nincs faji, nemzetiségi, szociális megkülönböztetés, a férfi és nő is teljesen egyenlő. Az utak különbözők lehetnek, de mindenkinek ugyanarra a szentségre van hivatása. A világi hívek is Krisztusban mintegy testvérüket lássák, aki szolgálni jött és nem szolgálatot követelni. Testvérüket lássák azokban is, akik a papirendhez tartozóan Krisztus tekintélyével tanítják, megszentelik és kormányozzák az Isten népét. Elsőrendű feladatuk, hogy az Egyház gyarapodását segítsék. Apostolkodásuk az Egyház lélekmentő tevékenységének a részét alkotja, a kereszt- ség és a bérmálás szentségében kapják meg ilyen irányú küldetésüket. Különösen ott nagyjelentőségű apostoli tevékenységük, ahol csak rajtuk keresztül lehet az Egyház a föld sója. Királyi papságuk azáltal valósul meg, hogy minden imájukat, munkájukat, apostoli kezdeményezésüket, családi életüket, napi elfoglaltságukat, testilelki pihenésüket, az élet türelemmel viselt terhét lelki áldozatként Jézus Krisztus által felajánlják az Istennek. Krisztus prófétai tevékenysége a világi hívekben azáltal valósul meg, hogy napról napra családi és közösségi életükben Krisztus mellett tanúságot tesznek, hitükben és reményükben állhatatosan az örök élet dicsőségére készülnek. Különösen a házasélet, a család alkalmas arra, hogy a világi hívek apostolkodásának az iskolája legyen. Itt alakítható legjobban minden az evangélium tanítása szerint. Mert a keresztény család az Isten országának jelen való értékeit, de az örök élet reményeit is ugyancsak fennhangon tudj a hirdetni. A világi hívekre vár az egész világnak: a profán tudományoknak, a technikának, a kultúrának a megszentelése. Teszik ezt az által, hogy a teremtés rendjét elismerik és az egész életet igazságban, szeretetben és békében Krisztus szellemével igyekeznek megtölteni. A zsinat a világi hívek jogait is meghatározza: joguk van az Egyház kegyelmi kincseiből részesedni, az Egyház érdekében szaktudásukat szóhoz juttatni. Engedelmeskedjenek főpásztoraiknak, azok pedig tartsák tiszteletben 'világihíveik méltóságát és felelősségét, főként ismerjék el evilági viszonylatban mindenki szabadságát. Ez a családias kapcsolat biztosítja majd a világi hívek küldetésének a sikerét. Csakugyan úgy lesznek jelen a világban, amint a lélek jelen van a testben. (Római tudósítónk beszámolóját a II. Vatikáni Zsinatról folytatjuk.)
