A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
27 A tanítás mellett minden püspöknek második főkötelessége, hogy népét megszentelje. Ezért birtokolja a papi hatalom teljességét, ezért kell, hogy főgondja legyen az eucharisztikus áldozat bemutatása ill. a szentségi élet szorgalmazása. De a püspök kormányozza is híveit. Teszi ezt az általa közvetlenül birtokolt rendes lelki hatalom erejében, bár ennek a lelki hatalomnak a gyakorlását a pápa, az Egyház és a hívek érdekében korlátozhatja. Az Egyházról kiadott dogmatikai konstitució 3. fejezetének következő pontjaiban a zsinat a papirend két következő alsóbb fokán lévő egyháziakról, az áldozópapokról és a szerpapokról emlékezik meg. Az áldozópapok a püspök munkatársai és támogatói, véle együtt presbitériumot alkotnak. Az egyes egyházközségekben a püspök személyét képviselik, annak joghatósága alatt kormányozzák és szentelik meg a híveket. A papokat a zsinat arra inti, hogy a püspököt mint atyjukat szeressék és tiszteljék, neki engedelmeskedjenek. A püspök viszont papjaiban barátait és munkatársait lássa, úgy szeresse őket, amint Krisztus is szerette tanítványait. Nagyjelentőségű döntése a zsinatnak az, hogy a szerpapi intézményt, mint a papirend önálló munkakörrel rendelkező tagozatát fölújítja. Az egyes országok püspöki kara a helyi szükségnek megfelelően a szentszék jóváhagyásával elrendelheti, hogy a püspökök olyan szerpapokat is szenteljenek, akik ennél a foknál magasabbra nem akarnak jutni és egész hivataluk lényegét abban látják, hogy a lelkész- kedő papságot a keresztelésben, az áldoztatásban, az esketésben, a betegek gondozásában, az igehirdetésben és a hitoktatásban, templomi ájtatosságok vezetésében, a temetésben, a karitász munkákban és a plébániai hivatal teendőinek az ellátásában segítik. A pápa jóváhagyásával olyan érett férfiakat is szerpapokká szentelhetnek, akik házasságban élnek. De a szerpapságra készülő nőtlen fiataloknak vállalniuk kell a papi nőtlenséget. A dogmatikai konstitució negyedik fejezetét a zsinat a világi híveknek szentelte. Az első alkalommal történt az Egyház egész eddigi története során, hogy egyetemes zsinat a világi híveknek az Egyházban való helyzetét, feladatait teológiai szempontból meghatározta. Vagyis ez a fejezet a laikátus teológiáját tartalmazza. Világi hívek alatt érti a zsinat mindazokat a keresztényeket, akik sem a papsághoz, sem a szerzetesintézményhez nem tartoznak, de a ke- resztség szentsége révén Isten népének tagjai Krisztus főpapi, prófétai és királyi méltóságából és az Egyháznak a küldetéséből is egy bizonyos módon részesednek. A világi híveknek az a hivatásuk, hogy
