A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
9 ®^?íp®ír© íuaiB2aa<& aa. & m©mmih® mMámM* fl. SALSIUS • Történt pedig, hogy egy Lévi nemzetségéből való asszonynak fia született. Az újszülött feltűnően szép volt és egészséges. A fönnálló rendelkezések szerint meg kellett volna őt anyjának fojtania, mint ahogy a macskakölyköket szokták. Az anyaszív azonban legyőzte az egyiptomiaktól való félelmet. Három álló hónapig rejtegette az asz- szony a gyermeket a házban. De a kiállott izgalmak és a fáraó pribékjeitől való örökös rettegés végül is fölőrölte bátor ellenállását. Lehetetlenség volt tovább titokban tartani, hogy fiúgyermek van a háznál. Fogta hát a kisdedet és egy gyékénykosárban kitette a Nílus nádasába. Ekkor történt a váratlan csoda: a fáraó leánya fürödni jött a folyóhoz és meglátta a kitett csecsemőt. Megesett rajta a szíve. Az újszülött nővérkéje a közelből leste a történteket. Mintha csak úgy véletlenül került volna oda, ártatlan hangon megkérdi a királyi hercegnőt, hogy ne hívjon-e egy héber asszonyt, hogy táplálja és gondját viselje a gyermeknek. A királyi magzatnak tetszett ez a gondolat. A leányka elszaladt és odahívta a gyermek - anyját! A történet vége az, hogy az asszony (most már a fáraó leányának tudtával) fölnevelte fiát és mikor nagyobbacska lett, visszaadta a királylánynak. Ez fiává fogadta és elnevezte Mózesnek (ami vízből ki- húzottat jelent), mivel - úgymond - a folyóból mentettem ki őt. így őrizte meg a zsidó hagyomány legnagyobb emberének gyermekkorát. Mózes ifjúkoráról mindössze annyit jegyzett fel a történelem, hogy az egyiptomiak minden bölcsességében és tudományában járatos volt. Ismerte minden szokásukat és tetteiket. (Ap. csel. 7,22.) Nem is csoda, hisz csaknem negyven esztendeig élt a fáraó udvarában. A palotai élet azonban nem tudta elfelejtetni vele származását és népének
