A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
2 akinek most figyelemre, szeretetre volna legjobban szüksége. Isten szeretete itt van, hol a családtagoké? K/| ilyen más, mikora család ott térdel és együtt imádkozik a haldoklóval, együtt imádja és kéri Istenét! Nem régen jöttem vissza a templomból. Három gyereketkeresztel- tem. Hat, hét, nyolc évesek. Apjuk nem katolikus, anyjuk elváltán él férjétől. A szomszédban egy fiatal leány, - aki most fejezte be a középiskolát - megtudta, hogy a gyerekek nincsenek megkeresztelve. Kapcsolatot keresett az anyával és gyermekeivel. Átjárt hozzájuk. A két család között meleg barátság fejlődött ki. S egy napon ez a lány megkérdezte az asszonyt, volna-e kifogása a gyerekek megkeresz- telése ellen. Természetesen nem volt kifogása, szégyelte, hogy eddig is várt. A lány a plébánián felajánlotta, hogy foglalkozik a gyerekekkel. Az iskolaév vége felé, vizsgák idején is, azután a nyár folyamán, strandolás közben, három hónapon át tanította őket. Bátyja és nővérei lettek a keresztszülők. Nem kell mondanom, hogy ez a fiatal lány tudja a keresztség szentségének jelentőségét... Nem az volt a kérdés, hogy milyen ruhát vegyenek fel a gyerekek, hanem az, hogy Krisztus megszentelő kegyelme elérje a lelkűket! TZ Iső áldozásra készülnek a gyerekek. Apácák, papok, kijelölt hitoktatók verik beléjük a hitigazságokat. Vajon eszébe jutott-e az anyának, akitől az első szavakat tanulták, hogy milyen szép is lenne, ha imádkozni is tőle tanulnának? Ha az első gyónás és áldozás előkészülete alatt apa és anya, idősebb testvérek otthon olyan légkört teremtenének a gyermek körül, hogy tudná: nemcsak ő, de az egész család most az ő gyónásával és áldozásával van elfoglalva! Milyen megható és igazi keresztény lelkűiét megmutatója az, hogy mikor a gyerekek elvégezték első gyónásukat a szülők is gyónnak és a fehérruhás elsőáldozők után szüleik is felsorakoznak az áldoztató rácsnál. Nem ad-e többet élő példájuk a gyerekeknek, mint a megtanult katekizmus szövege? 1^ érmálkozás ideje érkezett el. Megkérjük a szülőket, hogy pontosanhozzák oktatásra a gyerekeket. "Jancsinak a fogát csináltatjuk", "Mária zongora leckéket vesz, nem tudjuk hozni", - hangzik a kifogás. Persze nincs kizárva, hogy a szülők is elmaradtak ettől a szentségtől. Külön akarunk velük foglalkozni, hiszen lesznek mások is, konvertiták a bérmáláson, "jaj, mit gondolnak majd az ismerősök,ha kiderül,hogy mi még nem vagyunk megbérmálva... ?!" Nem az lenne-e a fontosabb, az az öröm, hogy a bérmálás szentségével fiatal és felnőtt Krisztus országának teljesértékií polgára lesz? Hogy
