A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

3

ennek a szentségnek az erejével hitét minden körülmények között vallani akarja és vallja is?

Wiatal pár csenget az iroda ajtaján. Bejelentik, hogy házasodni akarnak. Kérik kihirdetésüket a templomban. Kérdezik, hogy mikor jöhetnek az oktatásra. Három alkalommal. "Ez olyan fontos lépés az életünkben, hogy ha lehet, többször is eljövünk! Már voltunk egy egyházmegyei tanfolyamon, egy családanya, egy orvos,és egy pap voltak az előadók!" - mesélik. - "Úgy érzem, hogy egészen új élet áll előttem, olyan feladatokkal, amikre jól fel akarok készülni" - mondja a fiú, aki talán huszonkét éves. - "Eddig csak magamra kellett gondolnom és szüleim is mellettem álltak, de mostantól alkalmazkodnom kell és ha a gyerekek jönnek, otthont és biztonságot akarok nyújtani nekik is, ahogy feleségemnek is mindjárt házasságunk kezdetén" - teszi hozzá. S a leány: "Olyan szörnyű látni barátnőim szétdúlt házasságát! Mindketten Istent kérjük szövetségesnek, hogy megbecsüljük egymást és gyerekeink érezzék majd, hogy nemcsak elfogadjuk őket, de nélkülük nem is teljes a boldogságunk"!

Yyan ezeknek szükségük oktatásra? - kérdezem magamban és jó tudni, hogy bár fiatalok, érettek is és tudják mire vállalkoznak. Persze nem mindig van ez így. Egy másik fiatal pár: igen, a lány állapotos, sietni kell! "Oktatás? Minek? Jó katolikusok vagyunk! Néha templomba is járunk! Az ember mégiscsak ragaszkodik a templomi esküvőhöz"!

^Lzombat este van, kint ül a kertben a zajos, nagy társaság, "ideije hazamenni" - jegyzi meg valaki, "holnap fel kell kelni amisére. .. " - "Ugyan" - legyint a férj derűsen, még félig telt pohárral a kezében, "ha holnap nem adjuk be, majd a jövő héten két pénzes bor ítékot adunk le! "- "Úgy van, az afontos úgyis a papoknak" - jegyzi meg egy bölcselkedő hang. A téma már nem a távollevő ismerősök körül forog, hanem a papokra irányul. "A mienk dörög, mintha az ég lenne és pokollal fenyeget még mindig, a huszadik század vége felé!"-"Elhagyhatnák már a hosszú beszédeket, úgyis tudj a az ember miről fognak beszélni; mindig ugyanazt hajtogatják! Régen a tömegek műveletlenek voltak, a pap volt a tanácsadó mindenre. Most már ügyvéd, orvos, fontosabb náluk!" - "Ez a sok gyűjtés iskolára! Elvégre az állami iskola is jó, ha hittant nem is tanulnak ott a gyerekek. Azt lehet valahogyan pótolni... " - "Néha azt hiszem, jobb kevesebbet tudni a hittanból, mint többet! Jobban boldogul az ember, hanincsenek gátlásai... " így a jó katolikusok. Újra és újra apapok- ról, munkájukról. Ez azért nem tetszik mert kövér, az mert sovány,