A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

25

felszínre. Ertékközpontok köré csoportosulva jellegzetes alakzatokat képeznek. Az így létrejött értékalakzatok azután kijelölik az egyes életkorok erkölcsi lehetőségeit és feladatait.

Az életkorok változásában az ember mégis ugyanaz marad. Nem- csak mint biológiai egyed(ez az állatnál is megvan), hanem mint személy; önmagának tudatában van, és életszakaszáért felelősséget visel. Ugyanerről tanúskodik az emlékezet és az előrelátás jelensége. Visszatekinthetünk elmúlt életszakaszunkra, s így bizonyos értelemben a jelenbe idézhetjük a múlt történéseit. Az emlékezet több, mint a múlt történéseinek objektív megállapítása. Éppen abban áll az emlékezet lényege, hogy a személy az elmúlt eseményeket saját létére vonatkoztatja. Ezáltal egyetlen életté kapcsolódnak össze az események; a különbözőség ellenére mégis minden összefügg, s az egzisztencia további megvalósításában, vagy az életirány eltévesztésében szerepet játszik... Hasonló jelentősége van az előrelátásnak is. Előretekintünk a nemlétezőre. Tervet készítünk a holnapi napra, akövetkező hétre, szemeszterre vagy évre. Ez a jövendő más lesz, mint a jelen, de éppen úgy személyi életünk egységéhez tartozik majd.

Az emlékezet és előrelátás jelenségében azt is észrevesszük, hogy milyen éles határ van az egyes életszakaszok között. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nehezen helyezi vissza magát egy felnőtt ember a gyermekkor világába. Nagyon nehéz feleleveníteni gyermekkorunkat igazi valóságában. Egyesek hibásan félrelökik gyermekkorukat, mint valami túlhaladott dolgot, mások az elveszett boldogság világátlátják benne. A nevelők esetében látjuk sokszor, hogy milyen nehéz a helyes visszaemlékezés; olyan magatartást és olyan teljesítményeket követelnek a gyermektől, amelyek egyáltalán nem állnak arányban a gyermek lehetőségeivel. Az ilyen felnőtt már elfelejtette hogy milyen is volt az ő gyermekkorában.

Ebből is láthatjuk az életszakasz és az életegész között fennálló dialektikát. Mindenegyes szakasz sajátos egységet képez; nem lehet levezetni sem a megelőző, sem pedig a rákövetkező szakaszból. Másrészt viszont mindenegyes életszakasz beleszövődik az élet egészébe és csak akkor találja meg értelmét, ha része lesz az egésznek.

Kíséreljükmeg most kidolgozni az egyes életszakaszok jellegzetes képét.

Kérem, önöket, vegyék figyelembe a munka folyamán, hogy az adott keret nem tesz lehetővé finom megkülönböztetéseket. Az egyes életszakaszokat csak nagy vonásokban rajzolhatjuk meg. A tárgyalás fo