A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
23 a személy oly különböző formákat ölthet, hogy szinte már önazonosságát is kétségbe vonhatjuk. Különösen a lelki rendellenességek (például egy shizóid elferdülős) esetében válikkérdésessé a személy egysége. Az egyén mégis ugyanaz marad. Különböző állapotainak ellentétes képe nem szól személy egysége ellen. Azt mutatja inkább, hogy a személyegység éppen a különbözőségben jut érvényre. Még a lelki szétesés esetében is megsejthetjük ezt a mély személyegységet, éspedig az "egyedi-sors" mozzanatában. A következők során az emberi élet egyik alapvető változását, az életkorokat, vesszük szemügyre. E szempontnak különös jelentősége van az egzisztencia megértésében. Azonnal felvethetjük a módszertani kérdést: milyen pontokon von- jukmeg az egyes életszakaszok határait? A legkisebb életváltozás is új valóságot hoz az emberi életbe. Az ember egészen más már a nap különböző szakaszaiban is, reggel, délben és este; a mai nap embere pedig elüt a tegnapiétól; az évszakok és az évek során egészen új vonások jelennek meg jellemében, és így tovább. A felsorolt szakaszokban más és más ember áll elénk, legalábbis abban az értelemben, hogy mindenegyes életmozzanat egy soha vissza nem térő, egyszeri valóság. Az emberi életet csak egy könnyelmű beszédmódképes években, hónapokban és napokban kifejezni. Az ilyen beszéddel becsapjuk önmagunkat. Nem vesszük komolyan az emberi személy egy- szeriségét, s behelyettesítjük a napok és órák gépies egyöntetűségével. A valóságban minden óra, minden nap és mindenegyes év az egzisztencia élő szakasza; az életegésznek egy felcserélhetetlen pontját képezi, s ezért csak egyszer fordul elő az életben. Az egzisztenciában minden új és egyedüli. Nem tér vissza, ami egyszer elmúlt. Ez ad az egzisztenciának feszültséget; ebben rejlik az élet benső varázsa. Ha már nem érezzük ezt a varázst, hirtelen felébred bennünk a gépies egyöntetűség hangulata; ez a kétség- beesésig fokozódhat. A múltat nem pótolhatjuk többé, - és ez egy súlyos tény. Az emberi élet minden lépését az elmúlás kínja kíséri. Önkényesnek tetszik ezért minden kísérlet, amely meghatározott szakaszokrabontjafelaz emberi történést. Döntő és mélyreható változásokat találhatunk mégis az emberi élet folyamán. Ezek a változások feljogosítanak bizonyos szakaszok kiemelésére.
