A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
24 Gondoljunk csak az értelmetlen halálfélelemre, az "öngyilkosság romantikájára",az üres irodalmi "halálmitológiákra" és az érzéktelen, mechanizált tömeggyilkosságokra. Tekintsünk most még egyszer vissza az életszakaszok sorozatára, és az egyes életkorokat elválasztó válságokra. Elet az anyaméhben, születés, gyermekkor, serdülőkor, ifjúkor, a tapasztalat, férfikor, á határélmény, érettség, az elmúlás élménye, öregség és bölcsesség, a halál... Mindezek együtt alkotják az élet egészét. Nem az élet különálló építőkövei ezek. Az élet mindegyikben jelen van, a kezdetben, a végben és mindenegyes ponton. Az élet maga alapozza meg az egyes életszakaszt és lehetővé teszi, hogy különálló életszakasz legyen. Másrészt viszont az egyes életszakasz csak az egészben és a többi életszakaszban találja meg értelmét. Az egyik szakasz elkorcsosu- lása árt minden más életszakasznak. Az ifjúkorban benne van a helyesen vagy helytelenül megélt gyermekkor, a férfiben az ifjú élet lendülete, az érett emberben a férfi alkotása és tapasztalatteljessége, az öregemberben pedig sajátos módon, az öregség életformájába átalakulva az egész élet öröksége. Más oldalról viszont mindenegyes életszakasz önálló képet mutat, önálló értelme van és egy másik szakasz nem helyettesítheti be. E kapcsolatok részletkérdéseire most nem térhetünk ki. Amit eddig mondottunk, elsősorban a férfire áll. Mindezt át lehetne gondolni a nő szempontjából is. Erre nem éreztem magamat hivatva. Úgy gondolom, ez egy asszony feladata lenne. KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÁLDÁSOS ÚJ ESZ T EN DOT 1
