A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

25

(Egy szülésznő naplójából.)

MEGINT!- Már megint, gyermeke lesz a pályaőrnek, - mondták az asszonyok. - Ez rettenetes! Már a negyedik, és az első csak mostkezdi az iskolát. így jár az, aki fiatalon házasodik!- Már megint, - mondták egymásnak a férfiak a sörözőben. - Bolond ez a pályaőr, hogy ennyi gyereket enged a világra jönni.- Igen, már megint. Nálunk körülbelül egyforma időközökben jönnek a gyermekek. Nem tehetünk róla. Mi sem élünk máshogy, mint általában az emberek.- Az embernek segítenie kell magán! - kiáltott közbe a kövér kereskedelmi utazó, akinek csak egy gyereke volt. - Ne mondd, hogy olyan buta vagy, és nem tudnád miként elégítheti ki az ember vágyait maradandó következmény nélkül...- Arról nem akarok tudni. Nekem tisztességes feleségem van otthon, nem pedig egy utcanő. Érti?- Ember, a katonaságnál mindenkit kioktattak. És azóta még inkább fejlődött a módszer...- Katonakorodban a nyilvános házakba mentél ezzel a tudásoddal. Az én házamban azonban más felfogás uralkodik. Mi természetes módon élünk együtt feleségemmel. Köszönöm a tanácsát, de nem kérek belőle! - A pályaőr mind mérgesebbé lett, s ez ékesszólóvá tette.- Mi is tisztességes életet élünk, de azért az eszünket is használjuk. Mi haszna van a négy gyerekből, ha nem tudja felnevelni őket? Nemde sokkal helyesebb, ha csak egy van, de arról kellőképpen tud gondoskodni?- Nem magukat terheli a gyermekeim felnevelésének gondja, hát akkor ne is üssék bele az orrukat az én életembe! Jó éjszakát!- Mérgesen felállt, kifizette sörét és hazament hűséges feleségéhez