A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
23 Előbb már említettük, de most hangsúlyozzuk ki újra - mert igen fontos ez a mai ember számára, - hogy milyen fontosszerepet tölt be az öregkor az emberi életben. A mai ember elfelejti ezt. Számára az öregember az, aki "még tovább él". A fiatalság vált ma általános értékmértékké. Az öregkort magát csak fogyatékosságaiban látjuk. Az öregség számunkra egyenlő az alacsony munkabírással, a csökkent rugalmassággal és így tovább. Eszerint az öregember csak egy fogyatékos ifjú. Ezzel áll összefüggésben feltétlen bizalmunk az orvostudomány és a különböző gyógymódokmű- vészetében, mintha ezek képesek lennének mágikus módon meghosz- szabbítani az életet. Ezt a célt szolgálja a divat és a kozmetika bűvészmestersége is. Az eredmény azonban csak látszat és csalás. Ezért hiányoznak az öregkor értékei a mai életből: az öregkorban különböző formákat öltő bölcsesség, az élet áttetszősége és a bölcs ítélet. Ezenfelül minél kevésbé ismerjük el az öregség értékét, annál megfoghatatlanabbá válik számunkra az igazi gyermekség. A gyermek számunkra egy felnőtt "kisebb kiadásban". Az igazi gyermek egy eredeti egzisztencia-egységben él. Ez például abban nyilvánul meg, hogy megérti a meséket, vagyis képes mitikusan gondolkozni. A felnőttek ma az ónban elracionalizálják még a mesét is, vagy szép- irodalmat csinálnak belőle. A gyermek játszik, életformákat és ceremóniákat akar teremtem. Ehelyett azonban elmechanizált játékokat adunk kezébe, melyeket a felnőttek gondoltak ki. Ha pedig a gyermek véletlenül mégiscsak létre tud hozni valami igazán gyermeki valóságot, akkor a felnőttek el kezdenek rajongani; "belátják" például, hogy milyen fontosak a gyermekrajzok, elméleteket építenek fel magyarázatukra, kiállításokat rendeznek és díjakat osztanak. Ez aztán ismét mindent elront. Ez a két tény összefügg; az öregeket visszakényszerítjük a fiatalságba. így alakul ki egy ember (mind a férfi, mind pedig a nő), aki "mindig húszéves marad"; egy bárgyú és gyáva teremtmény. Másrészt eltűnik a gyermek és helyébe lép a "kis felnőtt", akiben az erő forrásai elapadtak. Mindkét tünet az élet elszegényesedését hozza magával. ^ VISSZflPILLflnTRS A végső állomásról, a halálról, kellene még szólnunk. Egy külön tanulmányt szentelünk majd inkább ennek a kérdésnek. Itt csak ennyit: a mai kornak nincsen már igazi képe a halálról.
