A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
22 "egyre-tovább"-ot nevezte Hegel "gonosz örökkévalóságnak". Az ilyen "örök-lét"-ben csak a múlandóságot fokozzuk fel. S ki tudja igazán elviselni ezt a gondolatot. Az örök-lét nem az élet kvantitatív továbbfolytatása (még akkor is, ha mérhetetlenül hosszúnakgondoljuk), hanem valami egészen más, egy kvalitatív módon különböző, szabadás feltétlen lét. Az örök-lét nem az ember biológiai, hanem személyi létével áll ösz- szefüggésben. Az egyre-tovább-haladás "örökkévalósága" lerombolja, az igazi örök-lét betölti a személyt. A múlhatatlanság tudata annál inkább növekedik bennünk, minél őszintébben elfogadjuk az elmúlást. Aki menekül a múlandóság elől, vagy letagadja azt, annak tudatában sohasem fog betömi a múlhatatlanság meggyőződése... Hasonlóképp van ez az egzisztencia elszegényedésével is. Benne lesz világossá, hogy az élet több mint az élet. A véges lét áttetszővé válik az abszolútum felé. Ez a tapasztalat teszi bölccsé az embert; már meg tudja különböztetni, hogy mi a fontos és mi a mellékes, mi a valódi és mi a hamis. Átlátja az egész egzisztencia összefüggését, és ismeri benne az egyes mozzanatok jelentőségét. Ez a bölcsesség más, mint az éles értelem, vagy az élet ravaszsága; akkor áll elő, amikor az abszolútum és az örökkévalóság átitatja a véges-mulandó tudatot és megvilágítja az életet. Ebben rejlik az öregkor igazi ereje. Kétféle erő létezik. Az egyik a közvetlen "dynamis", a rendezés ésateremtés, a másik pedig az értelem, az igazság és a jóság ereje. A férfikorban ez a két erő egyensúlyban tartja egymást. A férfiembernek teremtenie, küzdenie kell és eredményre kell jutnia, de egyszersmind valódit teremteni, a helyesért küzdeni és a jót megvalósítani. Az öregedés folyamán a "dynamis" egyre csökken. Minél jobban magára vállalja az ember az öregkor belső önmegtagadásait, annál inkább átsugárzik személyén az emberi élet értelme. Ezt nem szavaival és tevékenységével éri el, hanem lényének csöndes tanúságával. Nem veszi kézbe és nem valósítja meg a dolgokat, mint annak idején; nem hajt uralma alá semmit, hanem világossá teszi a dolgok értelmét azáltal, hogy önzetlenségével szabaddá teszi a bennük rejlő erőt.
