A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

19 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK A Zsinat tárgyalni kezdett a liturgiának régi hagyományokhoz, valamint a missziósterületek né­pei egyéniségéhez, vallási szo­kásaihoz való alkalmazkodásról. Meg is nyitotta a kapukat az al­kalmazkodás előtt, amennyiben Az Egyetemes Zsinat kiemelte a szent liturgia tanító és lelki­pásztorkodás szemszögéből fon­tos jellegét. S joggal. Mert a li­turgia igen eredményes és haté­kony katekézis, mely a hitnek alapigazságait érzékelhető tevé­kenységekbe, tárgyakba öltöztet­ve tárja szemünk elé; s ugyanak­kor nemcsak az elmét oktatja, hanem az akaratot is mozgásba hozza, kitüzes íti és kegyelmet is közvetít; végül hathatós indí­tékokkal szolgál, hogy komoly keresztény életet éljünk. Épp eme természete miatt fontos a liturgia a hithirdető Egyház apos­tolkodásában. A missziósterüle­teken ugyanis sok iskolázatlan hívő még olvasni sem tud, de a műveltebbje is könnyebben ra- gadtatik a láthatók által a látha­tatlanok szeretetére. azt a lelkek üdve s a nemkeresz­tények sikeresebb térítése java­solja. A Zsinat nagyjából akövetkező- ket határozta; amikor nem hitbe­li kérdés, nem a köz java forog kockán; az Egyház a liturgiában sem kíván egyöntetűséget mások­ra erőszakolni. Nagyrabecsüli és elismeri a különféle népek és törzsek sajátos természetét, egyéni jellegzetességeit. Jóaka­rattal szemlél minden olyan szo­kást, mely a bennszülött népeknél nem elválaszthatatlanul a babo­nával és tévedéssel forrt egybe. Minden ilyen szokást véd és meg­őriz, olykor egyik-másikat még a liturgiába is befogadja, hacsak

Next

/
Thumbnails
Contents