A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
19 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK A Zsinat tárgyalni kezdett a liturgiának régi hagyományokhoz, valamint a missziósterületek népei egyéniségéhez, vallási szokásaihoz való alkalmazkodásról. Meg is nyitotta a kapukat az alkalmazkodás előtt, amennyiben Az Egyetemes Zsinat kiemelte a szent liturgia tanító és lelkipásztorkodás szemszögéből fontos jellegét. S joggal. Mert a liturgia igen eredményes és hatékony katekézis, mely a hitnek alapigazságait érzékelhető tevékenységekbe, tárgyakba öltöztetve tárja szemünk elé; s ugyanakkor nemcsak az elmét oktatja, hanem az akaratot is mozgásba hozza, kitüzes íti és kegyelmet is közvetít; végül hathatós indítékokkal szolgál, hogy komoly keresztény életet éljünk. Épp eme természete miatt fontos a liturgia a hithirdető Egyház apostolkodásában. A missziósterületeken ugyanis sok iskolázatlan hívő még olvasni sem tud, de a műveltebbje is könnyebben ra- gadtatik a láthatók által a láthatatlanok szeretetére. azt a lelkek üdve s a nemkeresztények sikeresebb térítése javasolja. A Zsinat nagyjából akövetkező- ket határozta; amikor nem hitbeli kérdés, nem a köz java forog kockán; az Egyház a liturgiában sem kíván egyöntetűséget másokra erőszakolni. Nagyrabecsüli és elismeri a különféle népek és törzsek sajátos természetét, egyéni jellegzetességeit. Jóakarattal szemlél minden olyan szokást, mely a bennszülött népeknél nem elválaszthatatlanul a babonával és tévedéssel forrt egybe. Minden ilyen szokást véd és megőriz, olykor egyik-másikat még a liturgiába is befogadja, hacsak
