A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
20 szöges ellentétben nem állnak a liturgia szellemével. Ezért a liturgikus köny vekmeg- újítása alkalmából a latin rítus megőrzi egyöntetűségét a lényeges elemekben, nem kíván azonban szigorú egyformaságot a ceremóniákban, melyek esetében a döntést az illetékes hatóságokra bízza. Bizonyos vidékeken (Afrikában és Ázsiában) talán szükséges lesz a latin rítusnak fokozottabb mérvű alkalmazkodása a helyi viszonyokhoz és népekhez, amelyeknél a kultúra s az élet szemlélete tiszteletre méltó múltra tekint vissza, de gondolkodásmódjuk semmi kapcsolatban nem állt a római hagyományokkal. Ezért e népeknek más az igénye, más az ízlése, stb. Vannak ceremóniák - mint például a keresztelésnél a nyál használata - amelyek bizonyos helyeken elképzelhetetlenek, mert helyi értelmezésük miatt lealacsonyító jelentésük lenne. Olyan liturgikus formákat kell tehát választani, melyek alkalmasabbak a lelkek számára a hit igazságainak megértetésében és szívüknek a Teremtő felé vonzásában. Már Aquinói Szent Tamás megmondta, hogy az oltárt és a templomot nem Isten, hanem imádói miatt építik. A népek egyéniségéhez alkalmazkodóliturgikus formák ezenfelül kizárják az "európaiasítás" minden látszatát s így jobban vonzzák a nemkeresztényeket. Nem tűnnek ugyanis idegenből behozottaknak, a bennszülött népek jellegétől teljesen idegeneknek. Az egyik zsinati atya - egy e- gész földrész képviseletében - örvendezve mondta: "Nagy örömmel köszöntjük a liturgiát érintő új határozatokat. Végre megkaptuk azt, amire lelkipásztori és hithirdető mivoltunkban oly hosz- szúidő óta vártunk szívszorong-
