A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
55 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK A napról-napra erősbödő Ökumenikus Mozgalom s a keresztényhívek élénkülő egység-vágya egyre égetőbben veti fel a nagy kérdést: van-e remény egyáltalán arra, hogy a közel jövőben megvalósul ez az egység; s ha igen: mi lenne a mi teendőnk előbbre- vitelében, megvalósulásra juttatásában? Akik jól ismerik a katolikus Egyház és a nem-katolikus keresztény felekezetek viszonyának jelen állapotát, mind nagyon tartózkodóan nyilatkoznak a fentebbi remény esélyeiről. Mert elképesztő akadályokkal állunk szemben s ezek emberi szemszögből szinte leküzdhetetlenek- nek látszanak. Akár a tanokat nézzük, pl. az Egyház fogalma, Róma felsőbbsége, a tévedhetetlenség, az eucharisztikus áldozat stb. - akár a katolikus vallási élet gyakorlatait; valamennyi annyira elfogadhatatlannaklátszik elszakadt testvéreink szemében, hogy készebbnek látszanak inkább az egységről lemondani, mintsem az említett tanokat vagy vallási gyakorlatokat magukévá tenni. A magunk részéről viszont azon az állásponton vagyunk, hogy sohasem mondhatunk le a teljes igazságról pusztán azért, hogy az egység megvalósulását könnyebbé tegyük. Mindezek ellenére van okunk a reményre és egészséges optimizmussal tekinthetünk az egység jövője felé. Mert az egység vágya bennünk kétségtelenül a Szentlélek műve. Valahányszor halljuk vagy olvassuk pl. hogy elszakadt testvéreink is helytelenítik és bűnösnek tartják a különféle felekezetek egymásnak ellentmondó tanait és elkülönülő szervezetét s azt is tudjuk, hogy katolikus részről is elismerik a szakadást előT
