A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
56 idéző mulasztásokat; továbbá tapasztaljuk, mennyire komolyan óhajtják mindkét részről a szakadás megszűntét s milyen kölcsönös szeretettel és megértéssel készítgetik az egység útját - lehetetlen akkor mindebben a Szentlélek kegyelmi működését észre nem vennünk, azét a Lélekét, mely minden Krisztusban kereszteltet az Ur egy, igaz Egyházába gyűjtene. Azt persze nem tudhatjuk, mikor valósul meg ez az egység. Lehet, hogy jóval később, semmint gondolnánk. Mindenesetre; Isten műve lesz - nem pusztán emberi törekvéseink e- redménye. S a nehézségek és a- kadályok zűrzavara, mely ma le- küzdhetetlennek látszik, emberek és külső körülmények változtán éppúgy elcsendesedhet majd, mint a Galileai-tenger: vihara annak idején - az Ur egyetlen szavára.. Mi lenne a mi teendőnk? Minthogy a keresztényeknek ezt a vágyva-vágyott egységet egyedül Isten adhatja vissza, első és legfontosabb közreműködésünk az imádság és áldozat lehet. Erre hív fel az e havi imaszándék is. E célból alakult az Imaapos- tolság "Keresztények Egységéért" imádkozó külön részlege. De az imaszándék szövegében a Szentatya az imán kívül más állandó munkálkodást is kíván tőlünk. Ez persze kinek-kinek körülményei szerint más és más lehet. Van, aki sokat és nagyjelentőségű munkát vállalhat; más viszont meg csak a példaadás és szeretet egyszerű és őszinte tetteivel működhet közre. Fontos csak az, hogy megtegyük, amit most a jelen körülmények közt megtehetünk. Isten nem kíván ezen a téren olyasmit, amit most aligha vihetnénk véghez, mert a lelkek s az emberi elmék talán csak később lesznek előkészítve reá. Azt viszont kívánja, hogy megtegyük, ami ma és a jelen körülmények közt megtehető. Maga a Szentatya is ebben a szellemben járt el, amikor nemkatolikus megfigyelőket is hívott a Zsinatra, vagy midőn másvallású felekezetek legfőbb vezetőit fogadta, hogy a keresztények közt a szeretet és megértés leikül étét előre segítse. Ha valamennyien megtennénk ezen atérenama megtehető lépéseket, kétségtelenül azt az utat járnánk, mely az Úr terveiben bennünket és másokat is az annyira áhított egység felé vezet. "Nagy lelkesedéssel ésörömmel olvastam A SZÍV számait. De nemcsak tartalmával, hanem külalakjával is teljesen meg vagyok elégedve. Hála legyen az Istennek, hogy megajándékozta a külföldi magyarságot A SZÍV- vei." Ausztria.
